Egy elme az örökkévalóságnak

Fülszöveg

Több mint negyven évvel Neumann János halála után, 2000-ben a kaliforniai egyetem, a Stanford University könyvkiadója adta ki az MIT (Massachusetts Institute of Technology) egyik kutatója, Lily E. Kay művét, a Ki írja meg az Élet Könyvét? A genetikus kód története címmel, és ebben említi Neumann talán legradikálisabb véleményét a fegyverkezésről és a fegyverek használatáról, amely öt évvel a két atombomba ledobása után, már a hidegháború éveiben, 1950-ben hangzott el:
...egy nukleáris bombát akár Moszkvára is le lehetne dobni. ...Ha azt mondod, bombázzuk le őket holnap, én azt kérdezem, miért nem ma? Ha azt mondod, ma délután ötkor, én azt mondom, inkább egykor.
A Neumann életéről szóló monográfia szerzője, Norman Macrae, a brit Economist című gazdasági hetilap egykori főszerkesztője így indokolta Neumann radikális szovjetellenes magatartását:
Johnny célja mindig is az volt, hogy a szovjet vezetőknek, akik biztos, hogy új háborúra készülődnek, tudatában kell lenniük annak, hogy egy nukleáris háború milyen következményekkel járhat birodalmuk sorsát illetően. Mindazon döntéshozóknak, akik asztaluknál ülnek, ha kirobban ez a háború, nagyon hamar a fejükre zuhan egy ilyen bomba és véget vet az életüknek, bárhova is próbálnak elbújni. Ez volt a meggyőződése Sztálin halála előtt, és utána is csak abban reménykedett, hogy helyére nem a titkosszolgálat vezetője, Lavrentyij Berija kerül. Vissza