Winterreise

Előszó

Az egész életében az utazással, s a kísérteties Doppelgänger élménnyé elfoglalt W. G. Sebald Kivándoroltak című kötetében van két olyan hely, amely szorosan összefügg a közvetlen a semmibe tartó utakkal, a Téli utazással tehát. A Paul Bereyter című novella az egyik írás, melyben egy részben zsidó származású, s a logikus emigráció helyett a Wehrmachtban szolgálatot választó német tanító saját fényképe alatt szereplő mondat: „...ahogy Paul írta ez alá a kép alá: légvonalban mindig körülbelül 2000 km távolságra - de honnan?". A másik, ugyanebben kötetben szereplő írás, az Amhros Adelwarth című novella: „A Kasimir bácsi megállt, és a tenger felé nézett. Ez a sötétség pereme, mondta. És tényleg úgy tűnt, mintha elsüllyedt volna mögöttünk a szárazföld, és mintha a hatalmas vízsivataghói csak ez a keskeny, északról délre hosszan elnyúló homoksáv emelkedne ki. I often come out here, mondta a Kasimir bácsi, it makes me feel that I am long long way away, though I never quite know from where". (Gyakran kijövök ide, itt úgy érzem, nagyon-nagyon távol vagyok, bár azt sosem tudom igazából, mitől) (Mindkét Sebald idézet Szíjj Ferenc fordítása, s a 2006-ban, az Európa kiadónál megjelent kötetből való.)
Úton lenni, sehonnan sehova menni, vándorolni, kényszerből, menekülésből, cél nélkül haladni tova: ez (Seebald egyik kötetcíme) az Unheimliche Heimat alaphelyzete. Vissza