Winnetou I-II.

Fülszöveg

Újra sláger az indiántörténet. Mind közül a legjobb pedig a Winnetou. A mai fiúk, lányok éppúgy izgulnak és lelkesednek hőseiért, mint valaha szüleik. Most két kötetbe szerkesztve, mutatós borítóval jelenik meg Old Shatterhand, Old Firehand, Old Death és a címszereplő, Winnetou négy könyvből álló, kalandos története. Uff!
Az elhurcolt bölénybika nyomát követve a bokrok közé rohantam. A medve csak erre hurcolhatta a tetemet. Amilyen gyorsan csak tudtam, kézzel-lábbal törtem utat magamnak a sűrűben. Egyre közelebbről hallottam a kétségbeesett segélykiáltást. De ugyanakkor mást is hallottam: a medve hangját.
Végre odaértem. Előttem hevert a bölénybika széttépett teteme. A fákon Rattler emberei kuporogtak az ágak közt. De egyikük ügyetlenül kezdett kapaszkodni és a medve elkapta. Két karjával egy erős ágba csimpaszkodott, és felsőteste biztonságban volt, de lábait és combját a medve marcangolta szörnyű mancsaival és karmaival. A szerencsétlen ember sorsa meg volt pecsételve, senki a világon nem segíthetett rajta.
Winnetou nem volt óriás, sem afféle mutatós izomkolosszus, de arányos termete, délceg tartása, rugalmas járása, komoly arca, nyugodt, nyílt tekintete, kékesfekete haja első pillantásra elárulta, hogy nem közönséges, átlagos indián. Ugyanazt a ruhát viselte, mint régen, amikor a Pecos folyónál találkoztunk, vagy később, amikor a kígyóindiánok táborában elbúcsúztunk egymástól. Most is olyan volt, mint mindig: tiszta, rendes, bátor és higgadt, szerény, és mégis parancsolásra termett, valamennyi apacs törzs nagy főnöke. Vissza