XVI. Népi Építészeti Tanácskozás

Előszó

Tisztelt Vendégeink!
Nagy szeretettel és megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Önöket Békésen, az immár 16. alkalommal megrendezésre kerülő Népi Építészeti Konferencia résztvevőiként. Az, hogy ismét ilyen szép számmal jöttek el erre a ma már hagyománynak számító szakmai találkozóra, számomra több dolgot is jelez. Jelzi azt, hogy valószínűleg jó ide jönni, és az előző években sokan kaptak itt olyan többletet, amely miatt újra megtisztelnek most látogatásukkal. De jelzi ugyanakkor azt is, hogy a téma, a népi építészet értékeinek átörökítése egyre sürgetőbb feladattá nőtte ki magát az elmúlt időszakban.
A témával foglalkozó szakemberek először 1977-ben gyűltek egybe itt Békésen, hogy kicseréljék tapasztalataikat, megosszák egymással eredményeiket. Az akkor elindult folyamat egyfajta hírnevet, rangot kölcsönzött az ezután következő tanácskozások sorozatának. Hogy ez így történhetett, abban nagy része volt azoknak az elhivatott építészeknek, néprajzos szakembereknek, akik egyfajta küldetéstudattal tekintettek, tekintenek a népi építészet által hordozott értékekre, azok fenntartására, átörökítésére.
Ők azok, akik évek óta szinte a hátukon cipelik, nem hagyják elsikkadni a népi építészet ügyét. Sajnos talán valahol meg is szoktuk már ezt. Megszoktuk, hogy ezen feladat teljesítése az ő felelősségük, lelkesedésük és elkötelezettségük függvénye. Sok mindennel együtt elfogadtuk, s valljuk be: valahol tényleg meg is szoktuk, hogy az állam, a különféle hivatalok az illetékesek ezen a területen.
Mint oly sok minden, mára ez is megváltozott. Nem csak azért, mert könnyebb a teher, ha többen cipelik, hanem azért is, mert ebben a napról-napra összetettebb, problémákkal teli világban egyszerűen nem engedhetjük ki kezünk közül azokat a lehetőségeket, amelyek sok esetben valóban átláthatóbbá, könnyebben megoldhatóvá tesznek évek óta fennálló problémákat is. Több lábon kell állni - hallhatjuk mostanában egyre több felől, s ezen gondolat tükröződik a mostani tanácskozás címében vagy ha úgy tetszik mottójában is. Ez, vagyis a polifon örökségvédelem fogalma elsősorban a lehetőségek kiszélesedését jelenti számomra. A különféle civil szerveződések, szakmai csoportok egyre aktívabb szerepvállalása komoly energiaforrást jelent minden közösség számára. Városvezetőként mindig büszkén mondom el, hogy Békésen az elmúlt három esztendőben hihetetlen módon megerősödtek ezek a civil szerveződések, melyek ma már komoly támaszt jelentenek számunkra az élet számos területén. A kulturális örökségvédelem, a népi építészet hagyományinak felkarolása is ilyen terület, amelyet nálunk többek között a Békési Városvédő és Szépítő Egyesület is zászlajára tűzött. Vissza