Attila I-III.

Fülszöveg

Az Attila-trilógia első kötete
„Ismertem rabszolgákat és katonákat, szajhákat és tolvajokat, szenteket és varázslókat, császárokat és királyokat. Ismertem egy asszonyt, aki a római világot uralta, először sültbolond fivére helyében, majd együgyű fia helyett. Ismertem a császár gyönyörű leányát, aki magát ajánlotta hitvesül egy barbár királlyal tartandó nászra. Ismertem a legutolsó és legnemesebb rómait mind közül, aki megmentett egy már elveszett birodalmat, és akit egy császár tőrének hegyén, kínok közt ért utol a halál. És ismertem apró termetű, vérszomjas pajtását, akivel gondtalan gyermekkora alatt játszódott Szkítia tágas és szélfútta síkságain - azt a gyermekkori barátot, aki felnőttkorában legádázabb ellenségévé vált: aki félmillió harcos élén lovagolt; olyan lovasok élén, kiknek nyilai sötét viharként lepték el az eget és erdőtűz gyanánt pusztítottak el mindent, mi útjukba került. A történet végén a két gyermekkori barát fáradt öregemberként állt egymással szemben a... Tovább

Fülszöveg

Az Attila-trilógia első kötete
„Ismertem rabszolgákat és katonákat, szajhákat és tolvajokat, szenteket és varázslókat, császárokat és királyokat. Ismertem egy asszonyt, aki a római világot uralta, először sültbolond fivére helyében, majd együgyű fia helyett. Ismertem a császár gyönyörű leányát, aki magát ajánlotta hitvesül egy barbár királlyal tartandó nászra. Ismertem a legutolsó és legnemesebb rómait mind közül, aki megmentett egy már elveszett birodalmat, és akit egy császár tőrének hegyén, kínok közt ért utol a halál. És ismertem apró termetű, vérszomjas pajtását, akivel gondtalan gyermekkora alatt játszódott Szkítia tágas és szélfútta síkságain - azt a gyermekkori barátot, aki felnőttkorában legádázabb ellenségévé vált: aki félmillió harcos élén lovagolt; olyan lovasok élén, kiknek nyilai sötét viharként lepték el az eget és erdőtűz gyanánt pusztítottak el mindent, mi útjukba került. A történet végén a két gyermekkori barát fáradt öregemberként állt egymással szemben a catalaunumi harcmezőn. És bár egyikőjük sem láthatta előre, olyan csata elébe néztek, melyből egyikük sem került ki győztesként. Nemes szívű rómaink elveszített mindent, mit szeretett; de így járt barbár ellensége is. Romulus sötét fivére volt ő, Aeneas árnyéka, akit az emberek Attilának, a hunok királyának neveztek, ám akinek rettegő áldozatai egy másik nevet is adtak: Isten Ostora."
A Kr. u. V. század hajnala. A Római Birodalom a szakadék szélén tántorog. A nyugati világot tizenkét dicsőséges évszázadon át uraló hatalmas birodalom sebezhetővé vált ősi ellenségeivel szemben. A vandálok és vizigótok népes törzsei a határokon gyülekeznek, érezve, hogy eljött az ő idejük.
Ám az emberek még egy náluk is szörnyűbb új hatalomról suttognak, valahol messze keleten. A lovas harcosok vérszomjas népe már egy nemzedéknyi ideje tölti el rettegéssel a határ menti törzsek szívét. „Jönnek a hunoki" -így ijesztgetik az anyák síró gyerekeiket. S most a hunoknak új vezére lett: Attila, „az Isten ostora". Csak egyvalaki szállhat szembe vele: Aétius, a kiváló hadvezér, „az utolsó római".
így kezdődik a szenvedélyek, az ambíciók és az akaratok küzdelme, ami végül térdre kényszeríti a római világot. így kezdődik a történet, melynek elején két kisfiú játszik Közép-Ázsia végtelen sztyeppéinek füvében, a végén pedig két harcos néz farkasszemet Gallia véráztatta csataterein. Két férfi története - Attiláé, a huné és Aétiusé, a rómaié. Az egyik el akarja pusztítani a világot, a másik a végső harcra is kész, hogy megmentse
Az Attila-trilógia harmadik kötete
„A hunok vesztésre álltak. Akármilyen vadul küzdöttek is, bármilyen bátran és ügyesen öltek, bizonyos volt, hogy veszítenek. Egy tucat emberük már most is holtan feküdt a földön, és kétszer vagy háromszor annyian viselték a sebesülés skarlátját. Fáradtságuk már majdnem fölébük kerekedett, hiába küzdöttek tovább erejük utolsó megfeszítésével. Ellenségeik számolatlanul özönlöttek rájuk: minden meggyilkolt, üvöltő vademberre két másik jutott, akik átvették az előző helyét. Attila még mindig az emberei között lépdelt, rendezve soraikat, lebukva váratlan lándzsák elől. Türelmetlen dühvel pördült meg és vágott derékban ketté egy embert, aki vicsorogva rohant felé, amikor éppen megpróbált parancsot adni a harcosainak. Rájuk ordított, amiből erőt merítettek, és még keservesebben folytatták a küzdelmet. De a sereg vesztésre állt."
Kr. u. 441
A Római Birodalom minden gyengesége ellenére korántsem szenvedett még vereséget. A kincstára üres, légiói megfogyatkoztak, császárai tehetetlenek, ostobák vagy még rosszabbak. A germán vizigótok és vandálok azonban kezdenek békésen letelepedni a határain belül, s már nem azok az ádáz ellenségek, mint egykor. Egy másik törzs lesz az, ami ledönti ezt az ezeréves kolosszust: egy törzs a távoli keletről, ami most először egyesül egyetlen vezér alatt.
Attila ugyanis visszatért népéhez. Miután nagybátyja száműzte, harminc éven át járta a sztveppeket, s közben napról napra nőtt haragja és becsvágya. A száműzetésnek immár vége, és visszatért, hogy bármilyen áron magához ragadja a trónt.
Ám becsvágyát nem elégíti ki a saját népe feletti uralom. Egyetlen óriási hadseregben akarja egyesíteni a Szkítia végtelen pusztáiban élő összes hun törzset, hogy azután a rendelkezésére álló elképzelhetetlen erőt a hanyatló Római Birodalom ellen vezesse
A közelgő vihar William Napier
Attila-trilógiájának második kötete. A történet a kínai hegyektől Közép-Ázsia síkjain át egészen a Római Birodalom határáig ível -háborúval, cselszövéssel és gyilkossággal. A Danubius partján pedig, összegyűlnek az ázsiai törzsek Attila és gyermekkori barátja, Gaius Flavius Aétius tábornok végső ösz-szecsapásához.
Az Attila-trilógia harmadik kötete
I. sz. 449 - a világ jövője a tét.
Az egykor hatalmas Római Birodalom védtelen és sebezhető. A Danubius keleti partján óriási hun sereg gyülekezik, készen arra, hogy lesújtson az elgyengült birodalomra. Az ázsiai sztyeppek jöttek el Európába, és senki sem figyelt fel a veszélyre.
Egy embert kivéve.
Gaius Flavius Aétius tábornok tudja, hogy Attila még mindig szomjazza korábbi fogva tartói vérét. Ám tehetetlen, amikor a horda betör a véd-
telen határokon, lemészárolva a helyőrségeket és a városok lakóit.
Attila azt tervezi, átvág Itálián és egyenesen Róma kapui elé vonul. Ám el kell döntenie, hogy megostromolja-e minden városok legnagyobbikát, vagy túl nagy a tét még a legharcedzettebb hadúr számára is.
Az Attila: A végítélet William Napier mozgalmas trilógiájának befejező kötete. A nagy pusztai hadvezér élettörténetének epikus lezárásában Attilának vériszamós pályafutása legsúlyosabb döntéseit kell meghoznia Európa tágas síkjain, ahol végül szembenéz majd a végzetével.
„Attila gyermekkorának magával ragadó bemutatása, epikus elemekkel, véres csatákkal, történelmi tényekkel és a kötelező erotikus közjátékokkal megtűzdelt történet letehetetlen regény."
Daily Mail
„William Napier zseniálisan teremti meg az ókor vérködös káoszát, az izgalmas elbeszélés lényegi elemét."
Tom Holland, a Rubicon és a Perzsa tűz írója Vissza