William James bölcselete

Előszó

WILLIAM JAMES BÖLCSELETE.

BEVEZETŐ.

A HEGEL-FÉLE INTELLEKTUALIZMUS már negyven éven keresztül őrlődött Angliában és Amerikában. Green és Bradley bölcselete is Hegel abszolút bölcseletének voltak leányai. Az Abszolutum, a Föltétlen képezte minden létnek és megismerésnek kiinduló pontját, a főtételét, amelyből úgy a valóság világa, mint az egész értelmi és erkölcsi világ az altételeken és lefolyó következtetéseken át magyarázatot nyert. Amit egy szempontból felmérni, megvilágítani, rendszerbe foglalni lehetett, azt az abszolút bölcselet mind feldolgozta. Úgy látszott, hogy az ellentmondás a világszemléletből ki van küszöbölve. Ha a világtörténelem ebben a bölcselettörténeti időpontban hirtelen lezáródik, egy világ fölött elmélkedő lény az emberi szellem nagy képletét átgondolva talán arra a meggyőződésre jut, hogy a tudatos elme csakugyan mindennel felszámolt, ami érték és ismeret a fizikai, a szellemi és erkölcsi világrendben egy időben létezett.
Azonban az élet csak visszafelé tekintve foglalható lelki képletekbe, mikor alkotásai már eseményekké váltak. Ami azonban még a történés szándékaiban rejlik, amiben a dolgozó élet lüktet, az előre nem látható és értelmi képletekbe nem foglalható. Gondolkodásunk törzsfogalmai (kategóriái) csak a »lett«-re illeszthetők ; az akaratnak, a törekvésnek eredményeit előre meg nem rajzolják. Az eleven életfolyamatokban az akarás, a mérés, a neki vágás jut előbbre ; az akarat ezekben a maga benső késztetéseit követi ; magamagát valósítja meg. Milyen eredménnyel, arról az értelem csak a küzdelmek után adhat számot. Vissza