Előszó
Lena az út szélén ült, és figyelte a szekeret, amely a dombra kapaszkodva feléje tartott, s arra gondolt: "alabamából jöttem idáig - jó hosszú út! Alabamából - véges-végig gyalog. Jó hosszú út." És az is eszébe jutott Alig egy hónapja járom az országutat, s már itt vagyok Mississippiben. Még sohasem kerültem ilyen messzire hazulról. Messzebb vagyok Dane"s Milltől, mint tizenkét éves korom óta valaha.
Míg apja, anyja meg nem halt, még Doane"s Millben sem járt soha, bár nyolc-tíz alkalommal minden évben beszkerezett a városba szombatonként, portán rendelt ruhájában; csupasz lábait kinyújtotta a szekér alján, cipőjét meg egy darab papírba csomagolva maga mellé tette az ülésre. A cipőt csak akkor vette fel, amikor a szekér beért a városba. Amint fölcseperedett, arra kérte az apját, hogy álljon meg a szekérrel a város szélén; ilyenkor leszállt, és gyalog ment tovább. Nem akarta megmondani, hogy miért gyalogol szívesebben, s miért nem a szekéren folytatja útját. Apja azt hitte, hogy a sima utak meg a járda miatt. De nem azért, hanem mert Lena biztosra vette, hogy az emberek, akik mellett gyalogosan elhalad, ha meglátják, azt hiszik majd, hogy ő is a városban lakik.
Tizenkét éves volt, amikor apja-anyja egyazon nyáron meghalt - egy faházban a három szoba-hallos lakásban, ahol az ablakokon nem volt redőny, s a szobában petróleumlámpa világított, körülötte éjjeli bogarak rajzottak, a csupasz padló meg olyan volt, mint a régi ezüst, mert a mezítelen lábak simára csizsolták. Lena volt a legfiatalabb élő gyerek. Anyja halt meg előbb, és azt mondta neki: - Vigyázz apára. - Lena vigyázott az apjára. Egy szép napon azután az apja mondta: - Te most elmégy a Doane-féle fűrésztelepre McKinley-vel. Szedelőzködj össze, készülj el, mire jön. - Azután meghalt. McKinley, Lena bátyja, szekéren jött a kislányért. Az apjukat délután temették el a kis ligetben a falusi templom mögött: a fejfát fenyőből ácsolták. Másnap Lena elindult - örökre, bár talán ezt még nem is tudta akkor; felült a szekérre McKinley-vel, és elindult a Doane-telepre. Kölcsönkért szekeren mentek és a bátyja megígérte, hogy mire besötétedik, visszaküldi a szekeret.
Vissza