Puskák és sorozatlövő kézi lőfegyverek nagy enciklopédiája

Előszó

Bevezető
A tűzfegyverek a középkori idők óta foglalkoztatják az embert, a ma fegyverei pedig pontosabbak és hatásosabbak, mint az első efféle eszközök megtervezői valaha is képzelhették. A puskát céllövészetre és vadászatra, a géppuskát/golyószórót viszont kizárólag nagyobb konfliktusokra fejlesztették ki, és be is bizonyította pusztító hatékonyságát.
Könyvünk áttekinti a kézi tűzfegyverek fejlődését a kezdetektől a mai ultramodern rohamkarabélyokig és géppuskákig/golyószórókig, és bemutatja a történelemformáló jelentőségű tervezőket: Sámuel Coltot, Hiram Maximot, Pietro Antonio Berettát, valamint Mihail Kalasnyikovot.
Az első muskéták és puskák
A puska fejlődése a 14. századi Európában kezdődött, az után, hogy megjelentek a feketelőpor-töltetű lőfegyverek. E kézi ágyúk, amelyek megtöltéséhez és elsütéséhez egyetlen ember is elegendő volt, nem túlságosan jelentős hatékonyságuk mellett gyakran használóikat is veszélyeztették. Az első részben a sikeres és kudarcot vallott konstrukciókról lesz szó - továbbá a sokféle fejlesztésről és az ezek következtében végbemenő szelekcióról, amelynek révén bizonyos fegyverek a nagy konfliktusok eszközeivé lettek. A kovás puskákat és pisztolyokat például az Amerikai Függetlenségi Háborúkban (1775-1783) és a napóleoni háborúkban (1792-1815) használták. A katonákat közeli sortüzek leadására képezték ki, arra, hogy (gyakran tüzérségi tűzben) kivárják, míg már látják a közeledő ellenséges gyalogos sze-
vascsésze Minié-lövedék
lent Alexander Forsyth csappantyús elsütőszerkezete mindössze néhány esztendő alatt örökre megváltoztatta a gyalogsági küzdelem arculatát.
fent A Minié-lövedék forradalmasította a tűzfegyverek fejlődését. Amikor a lőportöltet felrobbant, az ólomlövedék kiterjedvén belepréselődött a huzagolás (sodrott mintázatot követő) hornyaiba. A hornyok perdületet kölcsönöztek neki, így szükségképpen egyenes vonalban haladt, és nagyobb távolságra is korábban elképzelhetetlenül pontos célzást tett lehetővé.
me fehérjét - ezt ma már nehéz elképzelni. A sortüzet követően szuronyrohamra indultak a megrázkódtatáson éppen átesett és elbizonytalanodott ellenfeleik ellen. Az amerikai polgárháborúban (1861-1865) egyes konföderációs erőknél még használtak 1816-os mintájú kovás puskákat.
Az amerikai polgárháborútól az I. világháborúig
Jóllehet a kovás puskák az 1700-as években hihetetlen újítást jelentettek, mint azonban könyvünk második Puskák és karabélyok 1800-2000 című részéből kitűnik, 1807-ben hatalmas előrelépés következett be. Alexander Forsyth tiszteletes sportpuskákhoz kifejlesztette az első csappantyús gyújtószerkezetet. Forsyth rendszere meglehetősen nehézkes valami volt, de a kovás puskákkal ellentétben jól bírta az időjárás viszontagságait. Nagyjából hét esztendővel később egy angol fegyverkovács, a londoni Jozef Egg feltalálta a gyutacsot, amelyet vörösrézből készített, fekete durranó-porral és kálium-kloráttal töltött meg. E fejlesztések vezettek el végül az ezen oldalakon tárgyalt modern tár- és hevedertöltésű fegyverekhez. Az I. világháborúban a hadviselő felek többsége tártöltésű, zárdugattyús (záváros) puskával szerelte fel katonáit, amelyet gyorsan, bármilyen időjárási viszonyok közepette, fekvő helyzetben is el lehetett sütni.
Korai géppuskák
A világ legelső géppuskáját állítólag az 1881-es Párizsi Elektromos Kiállítás egyik látogatója inspirálta, aki a következőket mondta volna Hiram Maxim amerikai Vissza