A kollektivizmus krízise

Előszó

Korunk közgazdasági elméletei közül talán legtöbb követőre Keynes és Friedmann irányzata talált. Egyikük az 1929-es nagy világválság idején a New Deal ihletőjeként állami beavatkozást sürget, állami megrendelésekkel akarja élénkíteni a gazdaságot, s lényegében keresleti piacot akar. A másik a klasszikus szabadverseny híve, szerinte az állam tartsa magát távol a gazdaságtól, és csak rendfenntartási és közigazgatási funkciókat lásson el. Röpke a két irányzat között helyezkedik el, de közelebb áll Friedmannhoz, vagyis a tiszta piacgazdaságot tartja követendőnek. Az állam szerinte is maradjon távol a gazdaságtól, illetve kétféle vonatkozásban avatkozzon be: akadályozza meg a monopóliumok kialakulását, és gondoskodjon szociális védőhálóról. Ez a Röpke-féle harmadik út. (Nem tévesztendő össze Németh László harmadik útjával, mely végső soron az Európát való civilizációs leszakadást fogadná el.) Korunk egyik fő problémáját ő abban látja, hogy túl kevesen rendelkeznek tulajdonnal, mely biztonságot ad, s egyben tartást és függetlenséget is jelent az embernek a külső hatalommal szemben.
Kollektivizmuson azokat a politikai-gazdasági rendszereket érti Röpke, melyek a megfoghatatlan közérdekre hivatkozva háttérbe szorítják az egyéni érdeket. Tehát azokat a jobb- és baloldali törekvéseket bírálja, amelyek akár a nemzet, akár az osztály, vagy akár általános emberi érdekekre hivatkozva korlátozzák a kisközösségek, vagy az egyes ember jogait. Ugyanis a szétvert magántulajdon helyén létesülő állami tulajdon az egyén létbizonytalanságát jottányival sem csökkenti, inkább fokozza.
Kistulajdonosok paradicsomává tenni a földet ma még utópiának tűnhet, de ez azért mégis közelebb áll a valósághoz, mint a mindenkinek szükségletei szerint-elv naiv utópiája.
Ez a kis könyv 1947-ben jelent meg Svájcban, tehát két évvel azután, hogy véget ért a világháború, és összeomlottak a fasiszta totális rendszerek. A háború óta eltelt két év alatt Európa-szerte előretörtek a szocialista pártok. Az újjáépítés ideje volt ez, amikor még élt az igény, és az illúzió az emberek gondolkozásában az igazságosabb elosztási viszonyok iránt,k ezért terjedhetett mindenfelé az ún. szocialista modell. Vissza