Widder Félix emlékkiállítása

Előszó

A szorgalmas, szerény művész fajtájából való, aki nem vívott ki olyan közismert nevet, amelyet az utókor már mechanikusan is idézne. Ezért a reá való emlékezés már régen érlelődő kötelességünk. 1939-ben bekövetkezett halála óta művei leánya és veje, Vihar Béla költő otthonában és magángyűjteményekben találhatók meg - és azóta várnak kiállításukra.
Widder Félix festőművész 1874. április 28-án született Aradon. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, Székely Bertalan tanítványaként. Majd ezt követően hosszabb időt töltött 1896 körül Münchenben, s a századfordulón Párizsban, a Julien Akadémián. Ettől kezdve évről-évre Európa különböző országában tett tanulmányutakat. Bejárta az északi országok közül Norvégiát, Hollandiát, délen Itáliát, a dalmát tengerpartot, Észak-Afrikát, s megismerkedett az osztrák Alpok tájaival is, s e szépségektől ihletetten alkotott.
Figurális és tájképeit a komoly szakmai felkészültség, a látvány nem naturális, hanem oldott, reális visszaadása jellemzik, egyszersmind érzelmi hangulatok közvetítését is szolgálják. Először 1901-ben szerepelt munkája a Műcsarnok kiállításán, önálló bemutatkozásra 1914-ben került sor a Könyves Kálmán Szalonban. A Múlt és Jövő hasábján megjelenő kritikában a következőket olvashatjuk erről: - „Ez a művész, aki 10 évig csupán önmagának dolgozott és nem kérdezi egyetlen ecsetvonásnál sem, "mit szól ehhez majdan a Műcsarnok vagy a Szalon zsűrije?" A művészetet önmagáért és önmagának műveli, hosszú esztendőkön keresztül. Műtermében száz meg száz kép hevert felhalmozva, míg végre barátai egy kis választékot, kerek száz képet elhoztak a Könyves Kálmán szalonjaiba." Az akkori kiállításán szerepelt, a korabeli kritika által méltatott Anyám: 1908-ban készített képét most mi is bemutatjuk. Ezenkívül az 1910-es évekből az itthon és külföldön tett utazásainak élményeit dokumentáljuk.
Művészete igazán a 30-as években teljesedett ki. Ez az érzékeny alkatú művész, aki középiskolai tanárként működött, a természet rajongója lett. Ettől kezdve a tájfestés, leginkább az erdő, a fák festésének problémái kötötték le érdeklődését. A természetben lépten-nyomon adódó bizarr formák, a tavaszi, a nyári, az őszi erdő színei, szép festői feladatokat adtak a művésznek. Erős érzelmi töltésű művein nem a látvány felszínével hat, hanem a nagy belső feszültséggel terhelt súlyos színfoltok, egyfajta dinamikus-dekoratív formában nyernek életet. Az erdőfestés témája, ami vitathatatlanul a művész egyéniségét tükrözi, a kor disszonanciái elől, menedéke is lehetett. Munkásságát, művészi hitvallását sokan becsülték. Tisztelői közül Nagy István és Goldman György barátsága különösen sokat jelentett a számára. A rákoskeresztúri temetőben ma is épen áll síremléke, Goldman György alkotása.
Widder Félix művészi hagyatéka: a több száz olajkép, pasztell, akvarell olyan értékek, amelyek századunk első harmada magyar festészetének szerves részei. Alkotója ott áll elődeink sorában munkáival, elsősorban a 30-as évek művészetében, mint egyik jó, érett tájfestőnk. Vissza