A Jézushoz vezető út

Előszó

Sok fül hallja a kegyes meghivást: „Jőjjetek énhozzám...", azon részvétteljes megváltó meghívását, aki szeretettel keresi fel azokat, kik Istentől eltávolodtak. Behatolnak ezen szavak sok oly embernek szivébe, kik ama segedelem után vágyakoznak, amely egyedül Jézusban lelhető fel és ott azon elhatározást érlelik, hogy visszatérjenek az atyai házba. De ugyanekkor megismétlik Tamás kérdését: „Hogy találhatjuk meg az utat?" Úgy vélik, hogy az atya háza oly távol van és a hozzávezető út oly fáradságos és bizonytalan! Melyik a helyes út, amely bennünket hazavezet?
Könyvünk címe egyuttal küldetését is kifejezi. Jézusra mutat, mint az egyedülire, ki a lélek szükségleteit kielégítheti és a habozok és kétkedők lábát a békesség útjára vezetheti. Azokat, kik megigazulásra és jellemszilárdságra törekesznek, lépésről lépésre vezeti a keresztyéni élet útján az áldások teljéhez, ami a saját énnek tökéletes átadásában és a bűnösök barátjának megmentő kegyelmébe és megtartó erejébe vetett megingathatatlan bizalomban található. Ezen könyvecskének tanításai már számos nyugtalan léleknek nyujtottak vigaszt és reményt és a Mester nem egy követőjének kölcsönöztek lelki erőt, hogy nagyobb bizalommal és örömmel haladhassanak isteni vezetőjüknek útjain. Reméljük, hogy még számos szenvedőnek lesz segítségére a mennybevezető út fellelésében.
Ezen kegyelemben részesült Jákob is, midőn attól a félelemtől lesujtva, hogy bűnei teljesen elszakítják Istentől, aludni tért. "És álmodott és ime egy létra állott a földön, melynek csucsa az eget érte." Ily módon nyilatkozott meg előtte a menny és föld közötti összeköttetés és a fáradt vándor a reménynek és vigasznak szavait vette attól, aki a mennyei létra legfelső fokán állott. Vajha mindazok, kik az élet útjának ezen kalauzát olvassák, ugyanazon bizonyosságot nyernék, melyet Jákob nyert álmában. Vissza