Teleki Sámuel levelezése világhírű tudósokkal

Előszó

A turisztikai időszakok élénkülésekor nem ritka az a nap, amikor a marosvásárhelyi Teleki-téka egyemeletes épülete közelében található kis parkolóhelyen külföldi turistákat szállító autóbuszok sorakoznak. A látogatók a város egyik legértékesebb nevezetességével, a Teleki Sámuel által alapított könyvtárral óhajtanak megismerkedni. Ez a régi, az elmúlt századok hangulatát sugalló épület valamikor a Wesselényi család tulajdona volt. Rhédei Zsigmondné Wesselényi Kata halála után Teleki Sámuel felesége, Bethlen Zsuzsanna örökli nagynénje egyszárnyas kis palotáját, melyet idővel a könyvtáralapító 1799-1802 között a Bibliotheca számára a másik szárny megépítésével kibővített. Az elkészült könyvtárba nyíló vasajtó felett a feketésszürke, már megrepedezett márványtáblába vésett betűk ma is olvashatók: „Musis Patriis, Gratisque Posteris ..." (A haza múzsáinak, a hálás utókornak ...).
1976-ban Deé Nagy Anikó Teleki Sámuel és a Teleki-téka címen [4] egy kis kötetet jelentetett meg, melyben Teleki Sámuelnek főleg a könyvtárára vonatkozó, addig még nem közölt levelezéséből tallózott. E könyv előtanulmányában olvashatjuk az alábbi sorokat is:
„Jóllehet ma már minden jelentősebb hazai vagy külföldi bibliográfiai tájékoztató-kiadvány, könyvészeti szakmunka hivatkozik Teleki könyvtárára, mégis az történt, ami az emberiség történelme folyamán annyiszor: a Mű az idő múlásával elhomályosította életre keltője alakját. Ezzel magyarázható a Teleki-irodalom hihetetlenül szegényes volta is [...]. Vissza