Weres Balázs Magyar decretuma

Előszó

Weres Balázs Magyar decretuma
A Huszár Gál által életre hívott debreceni nyomda egyik legnagyobb teljesítménye volt, hogy 1565-ben Weres Balázs fordításában, kiadta Werbőczy főművét, a Tripartitumot. Erről a nagyszerű tipográfiai teljesítményről, erről a kiadásról - bár sorra megemlékeznek róla nyomdatörténeteink - általában szemérmesen hallgatunk, alig-alig említjük, mintha nyomdánk elmarasztalandó tettei, megengedhetetlen cselekedetei közé tartozna. Azon munkánk közé, amelyekért nem „illik" felelősséget vállalni, és legjobb elhallgatni őket, átsiklani fölöttük. Pedig a Tripartítum nagyszerű nyomdászati produktum, valóságos könyv volt. Nagyon is gondos tipográfiával készült, mindenben magán viseli a kiváló nyomdász, Hoffhalter Rafael keze nyomát. A könyv a debreceni nyomda legkimunkáltabb, bibliofil szempontból is legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Igazán nincs miért szégyenkeznünk miatta; vétek hallgatni róla, mellőzni.
A Tripartítum debreceni kiadása azonban egy másik - nem annyira szakmai - szempontból ís fontos, és a szerint ís értékelendő. Itteni kiadása azt igazolja, hogy a köztudatban már akkor, 1565-ben Debrecen volt az ország szellemi, kulturális központja. Tehát egy oly nagy horderejű könyvnek, mint amilyen a Tripartítum ís, főleg magyar fordításban itt kellett megjelennie. Az, hogy a XVI. század derekára Debrecen lett az ország szellemi-kulturális központja, a Kollégium mellett a nyomdának ís köszönhető. Nyomdánk körül már akkor kialakult egy különösebben nem szervezett, de nagyon ís hatóképes szellemi közösség. Ez a szellemi közösség - amelybe a fordító Weres Balázs is beletartozhatott -, képes volt arra, hogy a Tripartitumot ís meg más fontos kiadványokat is idevonzzon, itt jelentessen meg. Ez a szellemi közösség, műhely, ha úgy tetszik, már a XVI. század derekára hatáskörébe vonta a Tiszántúlt, a Partiumot, sőt hellyel-közzel az egész Alföldet ís. A Tripartítum itteni kiadásában ezek szerint az ís közrejátszhatott, hogy Werbőczy tiszántúli származású, Debrecennel így vagy úgy, de mindenképpen komoly kapcsolatokat tartó felső-tiszai részek, Ugocsa neveltje volt.
Szabó Károly alapvető katalógusa szerint az 56. számot viseli (RMK. I. 56.). Benda Kálmán „az egyik legszebb debreceni kiadványnak" mondta, amelyhez Hoffhalter Rafael nemcsak szép fametszeteket készített, hanem új betűket ís metszett. Ugyanezen a véleményen volt már Csűrös Ferenc is, 191 i-ben. Főleg a munka grafikai megoldásaival foglalkozva Soltész Zoltánné is osztja ezt a nézetet. Különösen sokat foglalkoztak a címlappal, amihez Hoffhalter az indítást a Tripartítum 1561, évi bécsi (Síngríener nyomda) kiadásának címlapjától vehette. Hoffhalter cimlapkerete az allegorikus alakokkal díszített portálszerű keretdíszek közé tartozik. A rendkívüli gondossággal megrajzolt és metszett címlapkép érdekessége, hogy először itt találkozunk a keresztyén szimbolikában oly gyakori főnixmadár ábrázolásával, ami aztán a későbbiek során Debrecen címerének alapvető motívuma lett. A címlapkeret mérete: 231 x 143 mm. Hofflialter tipográfiai igényességét jelzi, hogy a könyvben még három másik, hasonló nagyságú (170 x 126 mm) metszet, címerkép is található: János Zsigmond erdélyi fejedelem. Németi Ferenc tokaji kapitány és a nyomdász Hoffhalter Rafael saját címere. Mind a címlapkép, mind pedig a címerek gazdagon díszített barokkos képek a XVI. századi magyar tipográfia, könyvdíszítés legfigyelemreméltóbb darabjai közé tartoznak. Ami a betűtípusokat illeti, az addig használt antikva és kurzív betűtípusok mellett a Tripartitumban fraktúrareminiszcenciákkal is találkozunk szinte valamennyi rendelkezésre álló (5) fokozatban. A tükrök tiszták, pontosan illesztettek, a megmaradt példányok mindegyikének tanúsága szerint a festékezés egyenletes volt. Vagyis a kiadvány tipográfiailag ís méltó Werbőczy könyve jelentőségéhez.
Dankó Imre
^Z FELSEGES FEYEVELeU'
tjek^f tnafodykj- qJ N O S Kjral)nal\f Mi^^ar or-P^^gn^kí Horwath cr^gnal\, T^hoth crRagnak,, et cet ^eme^ctyvalo !{iraltanaJ^l S T E N N E K h^gjelmctf io k^dwét, ees mynden aldonutjíát ^e^ wannya, mint kegyelmes Vranak^ ees feyedelméneJ^.
M


Ynden fcele nem='
ZETNEK, ES MYNDEN
X GES KYR.ALT,
mynd k<rí2tycnck kíwzcwtt, poganok kcwzewtt, ítabott rend tartáfok, tcwrwenyckjcs wcgczctt Decrctoaiok wolf, c-leyti»! fogwa (ky moftis wa^yon) Mely Decrctum fzcryat, myndca renden walo fcycdclmek^cs mynden rend bcly tyzt" thartok,reoktak az cw alattok walo njpet»kyt Iftc ew reayofC byzott, byroy, igazgatny.wyfclny, cs azfzcryntoltalmazny.
Mynden nemzet kedyg, Kegyelmes wram, azon igyekc-zetth.hogy az ew nyelw^ft legyen megirwan,azew Decreto-mok, hogy a kewzcwnfe^es igaíTagnak Nórniay'a myndeoek-ncl,nylwan cs ertelemrc legye, mynd azoknál kyk olwafiiak,es niyndazoknal kyk elewtolwaztatyk, hogy oly nyclwéci If-vcifn,kyt nem ^rth az orzag,kewlewmbkcwIewmb tw^^tlaa magyarazo, kevelewnbcn kewlewmben ne^rchye/esnema-gyaraz7a,hogy az egyvogy w kcvoíTegys myatta megh ne chyai latkozzek.
Nylvvan wagyoti kedyg ez,ÍCegytwtam,hogy ez my nrnizet ffgevenk kewzewt,czfel(fgcdorzagab3n,mynd az regiKyra-lyoktv»! fogwa ez felf^ged idcyeig, meny Decretomok voolta-nak(kykmofl:iswadnak)ném taláttatott oly feycdelc.wagy ha zayanak Izeretóyc^kinck crregopgya lewt wolna, hogy mind
azok- Vissza