Weöres Sándor: Szent György és a sárkány

Előszó

Részlet:

"Szent György és a Sárkány régi legendájának sok középkori képzőművészeti feldolgozása van, képek és szobrok, viszont az irodalom és költészet aránylag keveset foglalkozott vele. Voragoi Jakab "Legenda Aurea"-jának egy szép részlete, néhány görög és szláv népballada: ennyi a forrás. Közelebbi támpontok híján a modern szerző szabadon gazdálkodhat a szétágazó bőséges anyaggal.
Munkám egyrészt a misztériumjátékok hangulatvilágát követte, másrészt az angol Erzsébet-kori színművek epikus, sok-szereplős szerkezetét. Shakespeare mellett a lázas, szakadékos Webster, a hullámokon sodró Kyd, s a szerelmet és szenvedélyt a másik, női partról látó Aphra Behn adta a hatás eszközeit: több megjelenítés, mint jellemrajz, több akció és éles-rajzú szituáció, mint párbeszéd. Az események gyorsabbak, mint az a sokféle pro és kontra elhatározás, mely irányítani próbálná őket. Mégsem végzetdráma, hanem az emberek kavarta viharok futása, különböző célok küzdelmének következményeként örök-forgású örvénnyé kavarodva. Sem a sárkányölő Szent György, sem a sárkány hívei nem diadalmaskodnak végérvényesen, mert mikorra győzne valamelyik, az örvény már másutt és másként sodor. Itt nem győz más, mint az a forró atmoszféra, mely mindent szerelmesen fojtogat és mindent gyilkosan fölemészt, de könyörtelen örök forgásában mégis a szakadatlan életet jelenti. Néhány szót a színjáték formai körülményeiről. Mindegyik szereplőt elképzeltem az élet különféle köznapi vagy rendkívüli körülményei közt, vajjon miként viselkednének; és ilyen módon létrejött bármelyiknek külön szokás-világa, beszédmodora. Vagyis azon igyekeztem, hogy mindegyik a saját külön hangján beszéljen.
A forma: próza és vers váltakozása, de a próza is hullámos versszerű, s a vers, a néhány betét-dalt kivéve, lazaságával közel áll a prózához: jambikus karakterű, de a jambust gyakori dactylusok, anapaestusok, troilák oldják, hasonlóan Katona József Bánk bánjának laza jambizálásához, mely azóta ritkán alkalmazódott, a Vajda János- és Ady Andre-féle hangsúlyos jambizálás háttérbe szorította." Vissza