Hova?

Előszó

A mai magyar társadalomról írt, nem várt és minden bizonnyal meg sem érdemelt sikert aratott könyvemmel kapcsolatban több, a nyilvánosság előtt megszólalt bíráló és még több, becsülésemet és elismerésemet bíró olvasó annak a nézetének adott kifejezést, hogy nagyjából és egészében egyetért velem, elfogadja azt a helyzetképet, amelyet felvázoltam, hálás azért, hogy számára az előtte lefolyó események, körülötte levő jelenségek megértését megkönnyíthettem, azonban hibáztatja azt, hogy a tényálladéki elemek meghatározásánál, a kóros bántalmak felismerésénél és leírásánál megállok, nem mutatok rá azokra az eszközökre és módszerekre, amelyeknek segítségével az általam is károsaknak felismert jelenségek megszüntetését, a hibák kiküszöbölését, a bajok orvoslását elérhetjük.
Azok az olvasóim, akik említett könyvemet ismerik és annak előszavát is figyelmesen olvasták el, visszaemlékeznek arra, hogy előre bejelentettem: tartózkodni kívánok minden értékítélettől, a jövőre vonatkozólag minden tanácsadástól. Törekedtem arra, hogy annyira tárgyilagos és főleg személytelen legyek, annyira kívül álljak a jelenségeken, amennyire az emberileg csak lehetséges. Éppen ezért ért bizonyos oldalról az a vád, hogy hideg, szenvtelen, sőt szívtelen vagyok, olyan ember, akit az emberek vergődése és baja csupán tudományos nézőpontból érdekel, segíteni nem akar és valószínűleg nem is tud. Vissza