Dreizehnlinden

Előszó

HOSSZABB lélekzetű ének, mely egyszersmind századokra szólana, ritkán csendül meg napjainkban költők ajakán: - az eposzt értem! De nem is csoda, ha a hősköltemény az ujabb korban nem leli talaját, hiszen találkoztak, kik azt már kizárólag a mult idők sötétjére utalták és jogosultságát a modern izlés rovására tagadták. Azonban mily téves az ilyen felfogás, eléggé bizonyítja Weber F. Vilmos műve is, melynek magyar fordításával a nyilvánosság elé lépek. -
A különféle irányzatokban fejlődött német irodalom a mult és jelen században, a mily gazdagon adózott a drámai és lantos költészet műfajaival, épen oly szegényen áll előttünk, ha az eposzt keressük dúsan összehalmozódott, különben örökbecsű lapjai között. Csak az ujabb időben ébredező és a szó nemesebb értelmében vett romantika képviselői mutatták meg, hogy a hősök éneke ép oly elragadóan hangzik korunkban, mint a vándor dalnokok dalai a középkorban. Weber Dreizehnlinden czimű műve példa e tekintetben; nemcsak példa, hanem mestermű is, a mit nem a magam, hanem szakavatott birálók véleményére támaszkodva állitok. Kik ily szakavatott és pedig magyar nyelven irt birálatot bővebben megismerni óhajtanának, azok Rosty K. Weber e művéről tárgyaló értekezését olvassák el, mert nekem úgysem lehet feladatom e helyen, hogy itéletet mondjak a műről, melyet forditottam, hanem legföljebb az, hogy némi tájékoztatást nyujtva olvasóimnak az egészről, várjak az iréletre, melyet majd hivatott birálók hoznak munkám fölött, kiigazitván a kezdő iró hibáit és ha megérdemli, méltatván talán nem is egészen sikertelen működését. Vissza