Laudin és családja

Előszó

Részlet a könyvből:

A fiatalember másodszor járt már fenn aznap este. Kérte a szobalányt, hogy a névjegyét vigye be a nagyságos aszszonynak és kérdezze meg, a doktor úrra szabad-e várni. Nem volt valami különösen tiszta névjegy; rajta a neve: Lanz Konrád, stud. ohem. Laudin Pia éppen átment a folyosón. Futó pillantást vetett a névjegyre, ugyanolyat a szegényesen öltözött, talán huszonnégy évesnek látszó emberre, aki sáros cipőben, ázott nadrággal és ázott felöltőben állt előtte: aztán mondta:
- A férjem valószínűleg későn jön csak haza; - és gyanakvó árnyalattal a hangjában: - Mint ügyvéddel kíván vele beszélni?
- Igen, mint ügyvéddel, - jött a habozó, kérő hangsúllyal erősített felelet. - Aíkkor át kell fáradnia az irodába. Az uram napközben olyan fárasztóan el van foglalva, hogy este a lakásán lehetetlen feleket fogadnia.
- Nagyságos asszonyom, én is, - dadogta a látogató, - én is csak az esti órákban vagyok szabad. Leckéket adok... a tanítványaimat elveszteném, az ügy olyan nagyon sürgős ... Különben is Laudin doktor urat régebbről ismerem ... az irodájában aligha juthatnék el hozzá ... és ott valamelyik úrnak a kérésemet előadni... csak Laudin doktor úrhoz van bizalmam ... Engedje meg, hogy várjam, nagyságos asszony.
Laudin Pia gondolkozott. A fiatalember részvétet keltett benne. A szobalányhoz fordult, aki kíváncsian állt meg a konyhaajtóban:
- Vezesse be ezt az urat a könyvtárszobába. Vissza