Etzel Andergast I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:

Tudom én nagyon jól, hogy nem éppen falrengető, világmegrázó események azok, amiket most elmondani fogok. Mégis azt hiszem, hogy ez a história mélyen belevág korunk életébe, sőt talán a lényegét ábrázolja annak a homályos folyamatnak, amit így is lehetne nevezni: az emberiség belső története. Nagyigényű szó. A legtöbb ember viharos eseményeket várna tőle. Ebben a tekintetben csalódni fognak. De a mozgalmasság hiányát talán kárpótolni fogja az a mélység, ahova regényem le akar nyúlni. Nincs olyan elkülönített magánélet, melynek egy-egy jelentéktelen fordulata ne lehetne jelentékeny kihatású. Néha apró egerek aknamunkája okozza azt, hogy egy hatalmas hegy összeomlik.
A kör, amelyet át kell fognom, olyan óriási, azok az alakok, akiknek élete e körön belül lejátszódik, olyan sokfélék és sokrétűek, hogy el kell csüggednem, ha arra gondolok, miként lehetne mindezt megfesteni és megformálni. De bele kell törődnöm, vállalnom kell azt a veszélyt is, hogy káoszba fullad minden. Most nem lehet az egyes alakok részletes megformálásával pepecselni. Ha az elem, amelyben az egyes alakok kibontakoznak, annyira tombol és kavarog, hogy folyton megbontja a formákat és elmossa a körvonalakat, akkor eleinte csak az összecsapó erőket lehet látni és az egyének jellemző különbségeit csak ellenállóerejükben lehet megfigyelni. Olyan ez, mint az erdőtűz: az első dolog sáncokat hányni a veszélyeztetett zóna körül. Vissza