Wartburg asszonya

Előszó

1. Ki legyen a királyleány vőlegénye?

Erzsébet királykisasszony a pozsonyi várban kis egérfogatával játszott. A dióhéjkocsiba befogott két fehér egérke nekiiramodott a kis kocsival és íziben fel is borították. Azután a kocsiból kifordult édes süteményeknek estek neki. Piros nyelvük ki-kicsusszant a morzsák után és amint a süteményt szimatolták, rezgett belé a fehér bajuszuk.
Nem sokáig tartott a mulatság, mert Thüringiából vendégek érkeztek, akik a kis királylány kezét kérték meg Hermann fejedelem fia, Lajos részére. Anyja, Gertrúd királyné fehér brokátruhát adott rá és teleagatta ékszerekkel. Templomba menet anyja belemarkolt a kezébe, ha kelleténél gyorsabban akart lépkedni. Köröskörül mindenütt tenger nép állott hosszá sorokban, idegen német urak és magyar urak vegyesen. Azt sem engedték meg neki, hogy odamenjen atyjához, András királyhoz kezet csókolni. A templomban az első helyre ültették. Pedig szívesebben ott térdelt volna oldalt, a kis kápolnában, Szűz Mária oltára előtt. így nem tudott imádkozni a sok embertől.
A fényes szertartás után áldomásra ültek össze a vendégek és a nagy urak a királyi asztalhoz, amelyre az ország csak úgy ontotta bőségét. A Duna halai, a pozsonyi hegyek vadjai Kelet fűszerszámaival gazdagon ízesítve csiklandozták az ínyeket és a Balaton zamatos, erős borai bőven ömlöttek a kupákba.
Lakoma után a király tanácsba hívta nagyjait. Bánk a Bór-nemzetségből, a királyné udvarispánja, javakorbeli, sudár, szép szál férfi, alig hogy kitették lábukat a német vendégek, indulatosan rontott neki Berchtold kalocsai érseknek és horvát bánnak, a királyné testvérének... Vissza