Warrenné mestersége/A szókimondó asszonyság/Turaser Bertalan/Az arles-i leány

Előszó

Részlet a Warrenné mestersége című színműből:
ELSŐ FELVONÁS.
Nyári délután. A szin falusi kert Surrey grófságban, kissé délre Haslemeretől egy domb nyugati lejtőjén. Fent a dombon, a kert bal sarkában látható a falusi lak szalmafedelü tetejével és tornáczával, meg a tornác baloldalán levő nagy rácsos ablakkal. Hátrább kis szárnyépület áll, szögletet alkotva a jobb oldalon levő fallal. A szárnyépület végéből léckerités indul ki és kanyarogva egészen körülveszi a kertet, csak jobb oldalt van rajta ajtó. A község a domboldalon van, a léckerités mögött s elnyúlik egészen a szinpad végéig. A tornácon néhány vászon kerti szék áll. Az ablak alá a falhoz női bicikli van támasztva. A tornáctól kissé jobbra függő ágy, két állványra kötve, földbe szúrt nagy nyelű kanavász napernyő árnyékolja be a függő ágyat, amelyben Vivie fekszik, olvas és jegyzeteket csinál. Feje a ház felé, lába a kapu felé van. A függő ágy fejénél, Vivie keze ügyében közönséges konyhaszék áll, rajta komoly külsejű könyvek és jegyzetek számára való papiros.
A községen Praed halad végig és a ház mögül előbukkanva, láthatóvá lesz. Alig több középkorúnál s a megjelenése művész hatását kelti. A mindennapi szokástól eltérően, de gondosan van öltözködve, kis pofaszakáll kivételével, simára van borotválva, az arca nagyon értelmes, kifejező, a modora szeretetre méltó, megfontolt. Ezüst szálakkal tarkázott selymes fekete haja van, a szemöldöke fehér, a szakálla fekete. Ugy látszik, hogy nem bizonyos róla, hogy jó úton jár-e? Megáll a léckerités mögött, átnéz fölötte és megpillantja Viviet. Vissza