Wanda

Előszó

Mme Arnóthy Krisztának sikerült egy emberi figurát kiemelnie napjaink sötét özönvizéből, egy emberi figurát a salakos futó áradatból, mely viszi életünket és törékeny reményeinket. Ez a figura: Wanda.
Wanda típus, valaki aki személyében megtestesít egy emberi jellemképletei A 17. század francia irodalmában Mme de Lafayette ajándékozott meg bennünket egy sajátosan szerelmi lény jellemrajzával, Moliére is egy meglátott karaktert, a fösvényt emeli típussá Harpagonban. Az igazi író egyetlen alakot teremt meg, egyéni arcot, de abban a tipus örök tiszta képlete él. S a múló századok nem támadják meg ezeket a legmélyebb írói ösztönből kirobbant figurákat, ezek az arcok időtlen időkig őrzik a bűn és erény emberi vonásait.
Ahogyan Prévost abbé Manonja igazi portréja a keresztény és polgári szempontból elesett asszonyi léleknek, úgy Arnóthy új figurája, a Wanda tökéletes megtestesítője a mai feldúlt korszak elveszett asszonyának. Nem véletlen, hogy a filmen modernizált Manón, - Manón, a mai idők díszletei között, az erkölcsi fekete piacok kavargásában, - nem tudta visszaadni a mi háború utáni korunkat.
Ép ebben van ennek a törékeny alig 22 esztendős asszonyírónak, Arnóthy Krisztának a nagy kvalitása: nemcsak megfigyelte, nemcsak kibontotta megrázó lélektani igazsággal fekete márványból a tőle teljesen idegen figurát, beteljesítvén ezzel írói hivatása mindennél mélyebb parancsát, a meglátott igazság kimondását, hanem beállította a korba. Wandában a mi korunk Manonját teremtette meg. Megérezte, hogy egy ilyen fajsúlyú lény csak a korral igazolható, a korral amely teremtette. Vissza