Theologia crucis

Előszó

A 19. század végén, illetve a 20. század első felében - részben a Biblia szövegeinek kritikai elemzésével, részben az ún. „történeti Jézus" kutatással - forradalmian új irányt vett a teológia. Ezt sokan a teológia válságaként élték át. Úgy tűnt, hogy a teológiai vizsgálódás eredményei és a személyes hit között többé nem lehet harmóniát teremteni. A válságból való kiút keresésében egyre inkább Kari Barth munkássága vált meghatározóvá, aki dialektikus teológiáját a 16. századi reformátori teológiára, és ezen belül is mindenekelőtt Luther teológiájára kívánta alapozni. Ezzel - valószínűleg szándékán kívül - új lendületet adott a Luther-kutatásnak is. A dialektikus teológia bírálói felvetették a kérdést: jogosan hivatkozik-e Barth Lutherre? Nem arról van-e szó, hogy a reformátor gondolkodásától eredendően idegen az a rendszer, amit Barth felépít? Szükségessé vált Luthernek, mint teológusnak újra értékelése. Ha figyelembe vesszük, hogy a teológiai diszciplínák akkor már megmerevedett rendjében Luther számára az egyháztörténeten kívül nem sok hely maradt, megérthetjük a feladat újszerűségét.
Walter von Loewenich szenvedélyesen mélyed el Luther teológiai alapgondolatának, vagy még inkább látásmódjának tudományos alaposságú feltárásában. Mint történész néz szembe a Luther szellemi fejlődését korábban vizsgáló teológusok, mindenekelőtt Ritschl és Harnack kutatásainak széles körben elfogadott eredményeivel. Kíméletlenül leplezi le az általuk feltételezett szellemi fejlődés történetietlenségét. A Luther különböző korszakaiból származó írások beható elemzésével bizonyítja, hogy nincs alapvető különbség a fiatal Luther és az öreg Luther teológiai látása és felfogása között. Az 1518-ból származó Heidelbergi disputádé olyan teológiai program, amihez Luther élete végéig hűséges maradt. A teológia művelésének két lehetséges módja közül Luther életre szólóan a theologia crucis mellett kötelezte el magát. Ez a felismerés indítja Loewenichet a theologia crucisról szóló egyetemi előadások megtartására. A magyar fordításban most először megjelenő mű nem más, mint ezeknek az előadásoknak alig szerkesztett kiadása. Olyan tanár szól itt hallgatóihoz, aki a tudományos objektivitást mindenkor szem előtt tartva gondolkodik, de a megismert igazság elkötelezettjeként beszél. Nem titkolja véleményét, hogy a 20. századi egyházi teológia, beleértve a magát Lutherról nevező egyház teológiáját is, Luther mértékével többnyire theologia glóriáénak bizonyul, tehát rá is érvényes az a kritika, amit a reformátor a középkori egyház teológiájával szemben gyakorolt. Ezzel kimondatlanul is elhatárolja magát azoktól a kortárs teológusoktól, akik Barth dialektikus teológiájában vélték megtalálni a teológia válságából kivezető utat. Vissza