Az "önmagát értelmező Szentírás"

Fülszöveg

Walter Mostert könyve, melyet kezében tart az Olvasó, az írás tekintélyének kérdését egy hermeneutikai kérdésből kiindulva veti fel. A címül választott Luther-idézet - Scriptura sacra sui ipsius interpres, „A Szentírás önmagát értelmezi" - arra utal, hogy a szerző elsődleges törekvése Luther írásmagyarázati alapelvének feltárása és minél mélyebb megértése. A hermeneutikai megfontolások eredményeként jut el Mostert a tartalmi kérdés felvetéséig: mi az a fórum, amelyen az írásnak elsődleges tekintélyként kell funkcióját betöltenie? A választ Luther teológiájának vizsgálata nyomán fogalmazza meg: az ember tulajdonképpen saját lelkiismeretének fóruma előtt áll, amely mögött talán Isten rejtőzik. Ám az ember ahelyett, hogy Isten előtti helyzetét az írás szaván keresztül értelmezné, és így megbékélne Istennel, saját értelme, sensus propriusa által értelmezi azt. Mert a bűn éppen ez: az ember bármilyen tekintélyt kész elfogadni önmaga, Isten előtti helyzete értelmezésére, csak az írás szavának tekintélyét nem akarja elismerni. Az írás tekintélyének ezt a nem-akarást kell elsöpörnie. Az önmagát értelmező írás azonban - ha hangját hallatni engedik - képes az embert „kiemelni önmagából", azaz képes megszabadítani az embert a saját értelmében fogant önértelmezésétől és helyzetértékelésétől, és képes az embert - egzisztenciáját, világtapasztalatát, Isten-felfogásába megváltoztatva - az írásban kijelölt helyére tenni. Vissza