Előszó
1912 augusztus 12-én született Raoul Wallenberg, méghozzá burokban. Ha burokban születsz, a svéd néphit szerencsés sorsot jövendöl neked. Magyarországon ellenben úgy tartják, aki burokban születik,...
Tovább
Előszó
1912 augusztus 12-én született Raoul Wallenberg, méghozzá burokban. Ha burokban születsz, a svéd néphit szerencsés sorsot jövendöl neked. Magyarországon ellenben úgy tartják, aki burokban születik, kötélen hal meg. A skandináv és a magyar néphitet, Wallenberg esetében, fonákul megforgatta a történelem. Szerencsésekké azok a zsidók váltak, akiknek életét Wallenberg mentette meg, nevét legendává formáló körülmények között, neki azonban olyan sors jutott, ami az akasztófánál is borzalmasabb lehet.
A tragédia már születésekor is körülötte somfordált. Apja még csak meg sem pillanthatja fiát: Oscar Wallenberget 23 éves korában ragadta magához a halál. Amikor Raoul Wallenberg megszületett, anyja 21 éves volt, és már egy tengerésztiszt özvegye. A kisfiú nevelését apa - i nagyapjára bízta a család. Gustav Wallenberg a hajózási vállalkozást váltogatta diplomáciai szolgálattal; unokáját 6 bocsájtotta nemzetközi vizekre. Érettségi után kitöltötte szolgálati idejét a svéd királyi testőrségnél, majd Raoul Wallenberg Amerikába indult, tanulmányútra. Ann Arborban, a Michigan Universityn végezte el az építészeti szakot, de 1935-ben, a diploma megszerzésekor csak rövid időre tért vissza Stockholmba. Nagyapja kívánságát követve - hogy építészeti ismereteit a nemzetközi kereskedelmi élet tapasztalataival bővítse ki - a Dél-Afrikai Unióba utazott, ahol előbb az Ardener, Scott, Thesen Co. cégnél, majd a Swedish-African Company-nál dolgozott. 1936-ban elhajózott onnan és egy holland banknál helyezkedett el Haifában. Itt találkozhatott először a nácizmus áldozataival; a palesztin kikötővárosba rendre-másra érkeztek a német-zsidó emigránsok. Tőlük is értesült, mire szánta el magát Hitler, de az első tettre az a hír szólította föl, amelyet még ugyanebben az évben, Stockholmba visszatérve hallott. Az AEG-cég egyik mérnökének svéd származású feleségét a Gestapo lefogta. Wallenberg kész volt az asszonyért tüstént Berlinbe utazni, de 1936-ban, úgy látszik, lehetett még annyi törvényesség, amennyivel a svéd nagykövetség bajbajutott állampolgárát maga is kiszabadította. Wallenberg ezután még nyolc évet Stockholmban töltött, viszonylagos távolságban a politikától. Viszonylagos távolságban, csakugyan. Mert a gazdasági élet korlátozásához a zsidókra fűzött szorítószíjak mind jobban átfogták Európa politikai szféráját ott is, ahol a hazatérő Wallenberg munkát keresett. Amerikai diplomáját ugyanis Stockholmban nem tudta használni. 1937- ben nagyapja meghalt, s a 25 éves Wallenberget a család más tagjai vették pártfogásukba. A család bankár ágáról, Jacob és Marcus Wallenberg segítették unokatestvérüket, akinek első önálló otthoni vállalkozása - egy német-zsidó szabadalommal - csődbe jutott, hogy a kereskedelmet keresztező náci rendszabályok miatt-e, szinte egyremegy. Akivel ugyanis unokafivérei összehozták Wallenberget, egy magyar származású zsidó volt Stockholmban.
Lauer Kálmán élelmiszer export-import vállalatához keresztény társat keresett, ki szabadon utazhat és tárgyalhat a zsidók számára mind bizonytalanabbá váló Európában. Mint a Melleneuropeiska Handelsaktiebolaget külföldi ügyeket intéző igazgatója járt hát első ízben Wallenberg Budapesten 1942 februárjában, majd 1943 őszén újra.
Vissza