A Dunától a Hudsonig (dedikált példány)

Fülszöveg

Az életem története, ahogy visszaemlékszem. Soha nem készítettem feljegyzéseket és nem írtam naplót. Ennek van előnye is, hátránya is. Biztosan sokat elfelejtettem, ami történt velem, viszont egy bizonyos idő távlatából sok minden, amit annak idején fontosnak gondoltam, valójában ma már nem lényeges egész életem szempontjából.
„A Dunától a Hudsonig" tulajdonképp plágium. Mariann kezdte írni ezen a címen emlékeit még New Yorkban, de aztán az egész valahogy abbamaradt az előszó után. Miután 27 évig éltünk együtt, együtt jártuk a világot, összeforrt az életünk, úgy érzem nem egészen jogtalanul vettem át a címet. Mariann első mondatai:
„A vízöntő jegyében születtem. A víz mindig közel volt hozzám, szeretem, mint közeget, mint látványt. A víz tiszta, átlátható, átölelhető, feloldó, fenntartó! A víz életet jelent. Minden fontos dolog az életemben összefügg a vízzel. A Duna mellett nőttem fel, a Margitszigeten nyertem úszóbajnokságot. A Duna hídjain jártam naponta tudatos életem útjait. A Balatonnál lettem felnőtt ember. A Szajna mellett szomorú, a Temze mellől vártam biztatást. A Malaren mellett lettem kiegyensúlyozott. Megismertem sok tengert és minden eddigi gondolatom a Hudson mellett rendeződött. Hát ennyit a vizekről. A Dunától a Hudsonig sok év telt el. Igyekszem valahol ezek szintézisét meghúzni."
Ezek lettek volna a bevezető sorok. A szintézis elmaradt, de mint mindent az életben, Mariann ezt a feladatot is nagyvonalúan, értelmesen és érzelmekkel oldotta volna meg. A sors elvette tőle ezt a lehetőséget.
A vizek az én életemet is végigkísérték, bár én a kos jegyében születtem és nem nyertem úszóbajnokságot. A gyűjtemény viszont később kiegészült a Majnával, a Spreevel és végül a Velencei tóval. Vissza