Wagner: A Rajna kincse

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
Különös ősbemutató színhelye volt kereken száz évvel ezelőtt, 1869. szeptember 22-én a bajor Udvari Színház Münchenben. Wagner tizenöt esztendeje készen álló zenedrámája került színre elsőízben, A Rajna kincse. A szerző hónapokon át tiltakozott az előadás terve ellen, a magyar származású karmester, Richter János, Wagner odaadó és értő híve a főpróbán lemondott, a hirtelen beugrott új karmester - és az énekesek java része - nem értett ehhez az új drámai zenéhez, a rendezés hevenyészett volt. Wagner maga megjelent az utolsó próbákon, hogy mentse, ami menthető, de az előadás előtt elhagyta Münchent. A megvalósítás minőségének várható gyengeségein kívül még egy nyomósabb oka is volt Wagnernek, hogy tiltakozzon ellene. A Rajna kincse ugyanis nem önálló egész önmagában, hanem egy négy estére terjedő zenedráma-ciklusnak az előjátéka.
A teljes mű, a már két évtized óta érlelődő, kisebb-nagyobb megszakításokkal készülő, rendkívüli dimenziójú alkotás, A nibelung gyűrűje, ekkor, a Wagner akarata ellenére létrejött Rajna kincse-bemutató idején nincs is még egészen készen. Wagner amióta csak dolgozik rajta, úgy tervezi, hogy csakis összefüggő egészében mutatható be. Egy új zenedrámai művészet világraszóló ünnepe, valóságos szertartása kell, hogy legyen az a bemutató. Ezt a müncheni előadást Wagner bőkezű és rajongó pártfogója, II. Lajos bajor király erőszakolta ki. A partitúrához való korlátlan tulajdonjoggal valóban őt tisztelte meg Wagner. S ő oly türelmetlenül vágyott megismerni a kezében lévő művet, hogy kegyeltjének, a szerzőnek átfogóbb művészi szempontjaival, kívánságával sem törődött. Vissza