Az ördög sarkantyúja

Előszó

Részlet a könyvből:

Bevallom, hogy mikoriban megismerkedtem Charles Stricklanddel, egyáltalában semmi rendkívülit nem fedeztem fel rajta. Ezzel szemben ma már nagyon kevesen vannak, akik tagadják a nagyságát. A nagyságnak nem arról a fajtájáról beszélek, amit a szerencsés államférfi, vagy a népszerű katona érhet el: az ő esetükben a nagyság inkább a hivatásukhoz tartozik, mint egyéniségükhöz s mihelyt a körülmények megváltoznak, ez a nagyság igen szerény méretűvé zsugorodik. Volt miniszterelnökökről utólag gyakran kiderül, hogy mindössze kitűnő szónokok voltak; hadseregnélküli generálisokról: hogy mindössze vidéki városkák jámbor hősei.
Charles Strickland nagysága azonban valódi volt. Akadhatnak olyanok, akiknek nem tetszik a művészete, de érdeklődésüket ezek sem tagadd hatják meg tőle. Megzavar és lenyűgöz. Elmúltak azok az idők, mikor még gúnyolták és kinevették; ma már nem számít különcködőnek, aki őt védi, vagy ízléstelennek, aki magasztalja. Elfogadták hibáit is, mint érdemeinek szükségképpeni kiégészítőit... Vissza

Fülszöveg

W. Somerset Maguham az »ÖRÖK SZOLGASÁG«, »KARÁCSONY PÁRISBAN«, »EGY LEVÉL MEGREZDÜL« stb. világhírű szerzőjének talán a legsikerültebb regénye az »ÖRDÖG SARKANTYÚJA«.
Legsikerültebb műve pedig nemcsak azért, mivel lebilincselő meséjével és mesteri megírásával a modern angol regényirodalom legelső darabjai közé tartozik, hanem azért is, mivel tárgya, meséje és színhelye olyan, amelyben Maugham a legotthonosabban mozog és ahol ő mozog a legotthonosabban.
Egy angol középosztálybeli tőzsdebizományos, aki nemcsak polgári, de szinte nyárspolgári környezetben él, a példás üzletember, családapa negyven egynéhány esztendős korában hirtelen az oldalában érzi az ördög sarkantyúját, amely ellenállhatatlanul arra ösztönzi, hogy egyszer és mindenkorra otthagyja foglalkozását, családját, otthonát és Párisba menjen festeni. Ennek az embernek az életét kíséri végig a regény, az angol családi otthonból a párisi festőiskolák, művészkávéházak világába, majd pedig a marseillei kikötőnegyed éjjeli menedékhelyein és zugkocsmáin keresztül a déltengeri szigetekre, ahol Charles Strickland néhány megtalált, boldog és csak a művészetnek élt esztendő után tragikus körülmények között meghal. A regény nem áll meg itt, hanem valódi maughami maró gúnnyal leírja a halála után naggyá lett zseni feleségének és gyermekeinek - akik életében természetesen minden közösséget megtagadtak vele - hullarabló küzdelmét a szerencsétlen festő emlékéért.
A regény főalakját az író egyébként Paul Gauguinról mintázta, meséje pedig a nagy francia szimbolista festő életének erősen regényesített és idealizált, de sok igazsággal teli leírása. Vissza