Ah King

Előszó

Részlet a könyvből:
Szingapurban voltam, indulóban egy körutazásra, Borneoba, Indokínába és Sziámba; szükségem volt egy szolgára, aki mindenhez ért. Megkérdeztem barátaimat, ismernek-e egy kínait, aki éppen állás nélkül van; mind ismertek, mégpedig éppen azt az embert, aki nekem megfelelt volna, de valahogy úgy esett a dolog, hogy mindegyik alkalmas szolga éppen akkor lépett be állásba, vagy utazott Kantonba szabadságra. Akkor valaki megadta egy helyszerző címét. Odamentem, némi keresés után meg is találtam; rozoga, kis bungalowban volt, mely egyedül állt, saját kis kertében. Ragyogó szemű, lapos, földszínű arcú, csillogó fogú félvér fogadott. Lekötelezően udvarias volt, folyton mosolygott, és még alig szólaltam meg, olyan pontosan tudta, mit kívánok, hogy nem fárasztottam magam további magyarázattal. Biztosított, hogy minden nehézség nélkül fog nekem megfelelő embert találni. Biztatóan nyitott ki egy tekintélyes könyvet, amely a nyilvántartásában szereplő szolgák neveit tartalmazta. Nagyon elszomorodott, mikor úgy találta, hogy minden alkalmas ember éppen most lépett állásba, vagy Kantonba utazott szabadságra. Végre, könnyekkel a szemében arra kért, hogy jöjjek vissza három-négy nap, esetleg egy hónap mulva, addig biztosan a legtökéletesebb szolgát fogja számomra találni. Megmagyaráztam neki, hogy másnap elutazom Szingapurból, szolgára pedig okvetlenül szükségem van. Esküdözött, hogy lehetetlen, elkeseredetten tördelte kezét, aztán azt mondta, hogy ha várok egy fél órát, meglátja, mit tud az érdekemben tenni. Rágyujtottam, beletörődve a várakozásba. Egyedül hagyott. Vissza