Galaktika 1-53., 56-60. szám (nem teljes sorozat)

Előszó

Részlet:
Bevezetés a tudományos-fantasztikus irodalomba
A tudományos-fantasztikus irodalom kedvelői előszeretettel keresik a műfaj eredetét a lehető legrégibb múltban. Így aztán eljutnak Nanoferkaptaig, a Ptolemaiosz fáraók egyikének írnokáig, aki a Föld mélyében tett utazást, hogy a Bölcsek Könyvét megtalálja, s akinek kalandjai végül is erotikus-fantasztikus apotéózisban fejeződnek be. Gyakran idézik azt a kínai mandarint is, aki beleunva a földi életbe, az égiek birodalmába vágott: támlás székéhez rakétákat köttetett háromszoros rétegben, s nem tért vissza soha többé.
Az ilyenfajta keresgélés szórakoztató, de tévesen alapul: az említett elbeszélések emlékeztetnek ugyan a mai sci-fire, de nem tartoznak a műfajban. Az emberi képzelet minden időben működött, s megeshetett az is, hogy felhasználta a tudomány vagy a technika eredményeit, vagy azt, amit akkor annak tartottak. De csak véletlen esetekről volt szó, sémiképpen sem tervszerű és rendszeres törekvésről. A múltban számos olyan irodalmi műfajt találhatunk, amelyet a science-ficton napjainkban feléleszteni látszi, némileg változott felfogásban. Ilyenek a mesék, a mítoszok, a legendák. A képzelet ez alkotásaihoz a tudomány hozzáadja a maga sajátos színét, ami a schience-fiction jellemzi. E minden népnél megtalálható mesék és legendák a spontán képzelődés irodalmi élvezetét nyújtják. A coleridge arra kérte olvasóit, hogy szándékosan "függesszék fel hitetlenségüket", ami azonban másvalami, mint a hitvallásra való felszólítás. A tiszta csodák birodalmában vagyunk, melyet derűs, fényes képzelet sugalmaz. Néha erotizmus is belevegyül, mint ez az Ezeregyéjszakában történik, vagy a félelmetesség, mint a gyermekmesék legtöbbjében (emberevő óriás, a Kékszakállú stb.), de mindezekben az esetekben a szórakoztató álmodozás és a veszélytől való megmenekülés öröméről van szó. Alice a Csodák országában a költészet világába visz bennünket. Vissza