Ábrahám

Előszó

Az idő legendák fátylát szövi a kiemelkedő egyéniségek és események köré. Az idő, ez a nagy alkhimista, Szárai és Ábrahám alakját is átformálta, s oly heroikus nagysággal, oly távoli fenséggel ruházta fel mivoltukat, hogy már nem is érezzük őket hús-vér embereknek. Elfeledkezünk arról, hogy emberek voltak, olyan emberek, mint mi magunk. Pedig bizonyára ők is ismerték az éhség, az egyszerű örömök s a kielégülés érzését, mindazt az ezernyi jelentéktelen és egyhangú dolgot, amelyek együttvéve a mindennapi életet teszik; s ők is bizonyára nem egyszer ostromolták hevülő szívvel a mindenség rejtélyeit és nem nyertek választ a kérdéseikre. Az Ur városának girbe-gurba sikátoraira tűző heves napfény, a messzeségbe nyúló pusztaságot elárasztó holdsugár, a Kánaán kerek dombjait párafüggönnyel leplező eső, a pásztorok vándoréletének fáradalmai és a Fáraó udvarának nyugtalan ragyogása - mindez és még sok egyéb szín is beleszövődött életük mintázatába, noha az éveknek hosszú-hosszú sora elkoptatta ezt a szőttest, úgyhogy csak a legfeltűnőbb körvonalak maradtak meg belőle.
Ez a gondolat vezérel bennünket, amidőn elindulunk Ábrahám Istenkeresésének veszélyekben gazdag útján, s azon a kanyargós ösvényen, amelyen át a Száraival a följebbvalóságért vívott küzdelme vezetett. Ha így aztán Szárai és Ábrahám bizonyos mértékben kilépnek a legendák irottas szőnyegéből s a mindennapi élet mindent feltáró világosságában jelennek meg, akkor ez a könyv elérte célját. Vissza