Szerves kémia I.

Előszó

A szerves kémia tárgya
Szerves vegyület elnevezéssel még nem is olyan régen élő szervezetek által létrehozott anyagokat illették. A tudomány fejlődése során bebizonyosodott, hogy ezek a vegyületek laboratóriumban is elkészithetők, sőt egész sereg olyan vegyületet is sikerült lombikban előállitani, amelyek a természetben ugyan nem találhatók meg, de a természetes vegyületekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Mindezeknek a vegyületeknek közös építőeleme a szén, tehát logikusabb szénvegyületekről, mint szerves vegyületekről beszélni, utóbbi elnevezés azonban mindmáig a köztudatban maradt. Szénatom valamennyi szerves vegyületben található, mellette azonban más atomok is fordulnak elő bennük, leggyakrabban hidrogén, oxigén, nitrogén és kén, de ma már számtalan olyan szerves vegyület is ismert, amelyekbe előbbieken kivül a legkülönbözőbb atomok épültek be /halogének, fémek, stb./. A szénnek a többi elemtől eltérő, jellemző sajátsága, hogy atomjai egymással állandó kovalens kötések létesitésére lépnek s igy hosszu láncok, vagy gyürük kialakulására van lehetőség. A csak szénből, vagy hidrogénből álló un. szénhidrogének esetén is a szénatomok számától függően több izomer kialakulására van lehetőség, ha még hozzászámitjuk ehhez a gyürüképződésben és a funkciós csoportok különbözőségében rejlő variációk sokaságát, akkor belátható, hogy a szerves vegyületegyedek rendkivül nagy számban létezhetnek /ma milliós nagyságrendben ismertek./ Vissza