Előszó
Részletek a könyvből:
- Hé! Goéland!... Hé!
A kiáltás hosszan terül el a csöndes vizen, amelyet csak széles, lassú, nehéz hullámok mozdítanak. A bárkában Gildas Morgan halászgazda ránehezedik a kormány rúdra és Jikel, a hajóinas az elővitorla alsó rúdját fesziti ki. Ilymódon, dacára a gyönge szélnek, sikerül másik oldalára forditani a nagy csónakot, hogy kikerüljék az előrenyúló sziklás partot, amely két viz között mereszti ravaszul zeg-zugosan kiálló csücskeit.
- Marc ur!... Apám, ott van Marc ur!
- Most, juniusban?... Hat héttel a rendes érkezése előtt? Bolond vagy, kölyök?...
- Nézz oda, majd meglátod, hogy ő az?... Nahát!
Száz méternyire, a sziklapart csúcsában, amelyet szabadon hagyott a visszavonuló apály, emberi alak látható, - barna vászonnadrágban, fehér trikóban.
- Azt mondják, hogy Franciaországban kihaltak a vulkánok... hülyeség! Csak alusznak... és én életre fogom kelteni őket... Miért? ... Hogy újra megteremtsem Franciaországban az őskori tavaszt... A tavaszt, amelyben kétszer vagy háromszor fognak aratni évenként... a tavaszt, amely független lesz a napsugártól, az esőtől, - a tavaszt, amely nem érkezik szép vagy rossz időjárással, a szelek szeszélye szerint, a napsugár melege szerint... nem! A föld mélyéből áradó tavaszt, amit a tápláló föld nyújt, a föld, amely langyossá válik a hivásomra, kiáradó egyenletes, harmonikus belső meleg által. Az életet nem befolyásolja többé a napsugár, a tengeri széláramlat: a tavasz a francia vulkánokból árad szét, amiket hatalmas és szeliditett tüzhelyekké változtatok át... Igen! A szó furcsa, anyagias, de mindegy!... kifejezi azt, amit mondani akarok... központi fűtés lesz, amit én alkotok, én rendezek be, én irányitok!
Az "én"-t hallatlan büszkeséggel mondja ki:
- Ismeri Prometheus legendáját, aki a féltékeny görög istenek ellenére kiragadja a viharból az örök égi tüzet... Nos én megujitom Prometheus csodáját, az én szavamra, az én parancsomra ujra fog támadni a tüz, nem az, amely a magasból száll le, - hanem a földi tüz, a szófogadó rabszolga, amelyik dolgozik nekünk... Franciaországban kifogy a szén?... nem fontos!.. Franciaországnak nincs többé szüksége a nevetséges, piszkos, nehéz... drága szénre. Franciaországnak megvan a melege őbenne magában; - megvan a vörös szene, a hatalmas, az örök, a kimerithetetlen... nézze meg ezt a csodálatos zónát a térképen; Rouergue, Limagne, Cantal, Charonais! és az egész Anjou tartomány, az egész Touraine, Vendée, a normandiai erdőség és az armoriai hegység.
Lélegzetet vesz és büszke mosollyal:
- Miért? ... Hogyan...? Mert összekötöm a föld alatt az auvergnei vulkánok régi csatornáit a Trégor-vulkán bedugult járataival, a föld legrégibb vulkánjaival, amely az ősi időkben árasztotta láváját a nagy tengerbe... a krátere itt volt, ahol most állunk... itt!...
Vissza