Vulgo 2003/3.

Előszó

Nagy örömmel térek vissza Saint-Louis egyetemére, amelyről igen szép emlékeket őrzök. Ma, egyetértésben az Önök tanáraival, egy olyan témáról fogok beszélni, amely beleillik a tanév anyagába: a test témájáról. Még pontosabban az élő test problémáját fogom felvetni. E probléma fel- dolgozásakor két különböző ösvényt nyithatunk meg. Kiindulhatunk a közönséges észlelés testéből, lett légyen szó akár az anyagi testről, akár a mi testünkről, amely a többi tárgy mellett a világban jelenik meg a számunkra, éspedig ugyanúgy, ahogy a többi tárgy megjelenik. A test e meglehetősen általános tapasztalata alapján rögzíthetjük a különbséget, amely az élettelen testet elválasztja az élő testtől, mely utóbbi azonban szintúgy a világhoz tartozik, mint a másik.
Ma reggel ezt az első útvonalat fogom követni. De ha eltöprengünk az élő test témáján, látni fogjuk, hogy elképzelhető egy másik út is. Ez az életből indul el, és azt igyekszik megmutatni, hogyan születik meg a test az életben, hogyan fogan meg az életben, amely egyszersmind Isten élete, valami olyasmi, mint az élő test, a mi élő testünk, amely érez, cselekszik, szenved, és amellyel maga az életünk esik egybe. Erre a fáradságosabb és tudtommal kevéssé kitaposott ösvényre majd esti előadásomban lépek.
Most reggel tehát a test közönséges tapasztalatával kezdjük, a világegyetemet megtöltő testekével és a sajátunkéval, amely szintén e világban foglal helyet. Ehhez a testhez azáltal férkőzhetünk hozzá, hogy megmutatkozik nekünk, adódik a számunkra. Megmutatkozik nekünk, méghozzá a világban. Egyszóval érzékelhető test, valami, amit látok, hallok, megérinthetek, érezhetek. Olyasvalami tehát, ami érzéki minőségekkel rendelkezik, hangzik, illatozik, hideg vagy meleg, kemény vagy lágy, érdes vagy sima, lehet szép, lehet csúnya, mint általában bármi a világban. Furcsálkodunk rajta, hogy a testünk révén a világ bármely dolgához hasonlóvá válunk. Vissza