Előszó
Részlet a könyvből:
Ha a Kongresszusi jegyzőkönyvet olvassuk, az a benyomásunk támad, hogy a tudománytörténet sokkal inkább egy puszta elnevezés, semmint tudományág vagy világos fogalom. Az ilyen...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Ha a Kongresszusi jegyzőkönyvet olvassuk, az a benyomásunk támad, hogy a tudománytörténet sokkal inkább egy puszta elnevezés, semmint tudományág vagy világos fogalom. Az ilyen üres rubrika aztán tetszés szerint tágítható vagy szűkíthető, hiszen szemben a világos fogalommal csupán semmitmondó címkéről van szó, míg a pontosan meghatározott fogalom extenziója nem változhat anélkül, hogy a benne foglalt tartalom ne szenvedne csorbát. Ezért lehetséges a tudománytörténet címszava alá besorolni egy nemrégiben megtalált hajózási térképet éppúgy, mint egy fizikai elmélet tematikus analízisét. Nem hiábavaló tehát, ha először azoknak a tudománytörténetről alkotott elképzelését vizsgáljuk meg, akik állítólag ezt a történetet megírják. Ebben a tárgyban persze néhány kérdést már hosszú ideje rendszeresen feltesznek, és még sokáig fel is fognak tenni, itt elsősorban a ki, a miért és a hogyan kérdéseire gondolok. Egy lényegi kérdésről azonban mintha mindenki megfeledkezne, nevezetesen arról, hogy minek a története is pontosan a tudománytörténet? S talán azért nem tették még fel mindezidáig, mert magától értetődőnek tartották a választ, mely a tudományok története vagy a tudomány története kifejezésben egyértelműen benne van.
Nézzük most meg röviden, hogy rendszerint milyen megfogalmazásban találkozhatunk a ki, a miért és a hogyan kérdésével!
A ki rögtön a hol kérdését veti fel. Másképpen fogalmazva, ha a tudás egy adott, már specifikusnak számító területén felmerül a tudománytörténet kutatásának és oktatásának követelménye, az azon nyomban valamely egyetemi intézményben talál visszhangra. Bemard Sticker, a hamburgi Tudománytörténeti Intézet igazgatója egy helyen kiemelte, milyen ellentét feszül a tudománytörténet rendeltetése és módszere között;1 rendeletetése szerint ugyanis a természettudományi karokon lenne a helye, míg az alkalmazott metódusokat illetően a bölcsészet tudományi fakultáshoz tartoznék. Ha a nem-faj reláció alapján szemléljük a tudománytörténetet, akkor mindenképpen a történeti tudományok központi intézetében kellene számára helyet biztosítani, a valóságban azonban az a helyzet, hogy mind a történészek, mind a tudósok csupán mellékvágányon érkeznek a tudománytörténethez. Az általában vett történettudomány elsősorban politikatörténetet vagy társadalomtörténetet jelent, ami legfeljebb a vallásos vagy filozófiai eszmék történetével egészülhet ki, az egészében vett társadalom története pedig elsősorban a jogi intézmények, a gazdaság, a demográfia történeti változásait öleli fel, s nem kap benne helyet a tudományos metódusok és elméletek története, holott a filozófiai rendszerek szoros kapcsolatban állnak vulgarizált, vagyis ideológiává satnyult tudományos elméletekkel.
Vissza