Előszó
Részlet a kötetből:
Kincskeresők
Első felvonás
(Zágony háza.)
Szilágy és Jolán.
Jolán. Hiába, kedves, mely ház ajtaját
Keményszivű fukarság zárta el,
Annak csak egy, csak gyémánt...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
Kincskeresők
Első felvonás
(Zágony háza.)
Szilágy és Jolán.
Jolán. Hiába, kedves, mely ház ajtaját
Keményszivű fukarság zárta el,
Annak csak egy, csak gyémánt kulcsa van.
Fáj mondanom; de agg apám szive
Egy illyen ház, mely mostohán lezár
Minden szerencsét, melynek küszöbén
Reményeink bájtükre megtörik,
S ezer darabban rémeket mutat:
Mind bús jövendőnk gyászos képeit.
Hiába vínod őt lágy kérelemmel,
Az csak haragját rögzi ellened;
Hiában a jövendő napjait
Fel-felruháznod új reményeiddel:
Csak megvetését nyerted általa.
Kincs, kincs az, melylyel ébred, álmodik,
S megfoghatatlan szomjában felejti,
Hogy háza ekkép vég inségre jut.
Így tölt el vágyban évet év után,
S tatárnak inkább, mint értéktelennek
Szegény Jolánt od' adták volna már,
Ha szíve rajta megszakadna is.
Vissza