Vörösmarty minden munkái X.

Előszó

Részlet a könyvből:

A' holdvilágos éj

Három árva deák mendegelt egykor este szép holdvilágnál a' téres országuton. Pukovai posztóból készült kék nadrágjok, hogy az iskolák' kezdetéig külszine ne kopjék, ki vala fordítva, a' dolmány azonképen; csak láb és fej marada némineműképen födetlenűl, noha boglya gyanánt emelkedő rőt hajok, mellyből két parányi szem 's a' nem épen legszeplőtelenebb arcz buvának elő, teli mértékben megérdemelheté a' fejfödél, sőt kalpag nevezetet, hacsak azon kis bőrkét, melly sapka korában valaha elég hegyesen állhatott, de most az idő' súlya alatt meglapulva 's aszú fige gyanánt összezsugorodva, fejök' búbján a' világának minden módiai ellen csúfolódni látszott, hacsak, mondom, ezen rendes kis jószágot nem akarjuk mintegy boldog emlékezetből még ma is sapkának nevezni; más felül az a' természetes kordován lábok' fején, melly már szinte fénylett a' feketeség miatt, bizonyosan kophatatlanabb vala minden kecske-, szamár-, szarvasbőr csizmánál; de szoros értelemben vett csizma csakugyan nem vala lábaikon. - Illy csodálatos szürkén ballagának a' sima fehér uton, 's egy sem volt közöttök, ki legalább is p.. nem akart volna lenni a' pálya' végével, de egysmind olly szivbeli készülettel edzette fel magát, hogy a' legalábbvaló kapuőri hivatal több mint kielégítő ok lehete megnyugovására, ha a' kegyetlen végzet fölebb nem engedé csúszni... Vissza