Előszó
Zalán futása
Tíz énekben
1825.
ELSŐ ÉNEK.
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénynyel jársz egyedül. Rajtad sürü fellegek, és...
Tovább
Előszó
Zalán futása
Tíz énekben
1825.
ELSŐ ÉNEK.
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénynyel jársz egyedül. Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, a ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén
A riadó vak mélységet fölverje szavával,
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő
Párduczos Árpádot s hadrontó népe hatalmát?
Hol vagyon ? Ah ezeren némán fordulnak el: álom
Öldösi sziveiket, s velők alszik az ősi dicsőség.
A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb
Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.
Engem is, a nyugalom napján, illy év hoza fényre
Már késő unokát, ki előbb a lányka mulandó
Szépségén függtem gondatlan gyermeki szemmel.
S rajta veszett örömem dalait panaszosra cserélvén.
Hasztalanúl eget és földet kérlelve betölték.
Még: is az ifjúság háborgó napjai múlván,
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal