Vörösmarty Mihály élete és művei

Előszó

A nagy költők halhatatlansága azt jelenti, hogy műveik nemcsak kortársaikhoz szólanak, hanem a közelebbi és távolabbi utókorhoz is. Megtörtént már nálunk is, más nemzeteknél is, hogy egyik-másik jeles tehetségű költőt éppen a saját kortársai nem becsülték meg, mert félreismerték, - az ilyen igazságtalanságot is az utókor teszi jóvá. Vörösmartyt nem ismerték félre kortársai, ünnepelt költő-vezére volt ő a maga korának, de testi halálával nem szűnt meg sem emberi, sem költői mivoltának értéke, szépsége, jelentősége.
Költői alkotásait művészi becsük még évszázadokig megóvja az elavulástól, de csak azok tudják ezt a csodálatosan nagy értéket igazán, teljes nagyságában átérezni és megérteni, akiket a Gondviselés magyarokká teremtett. Vörösmarty költészetének igazi élvezői csak mi magyarok lehetünk, mert egyrészt Vörösmarty műveinek legcsodálatosabb, legeltanulhatatlanabb szépségét a magyar nyelv bűbájos zenéje adja meg; ezt az orgonazúgásszerű, felséges muzsikát eddig még senki sem tudta olyan varázsos hatással kicsalni nyelvünkből, mint ő. De Vörösmarty költészetének tartalmi mondanivalója is minden gyökérszálával a magyar talaj mélységeibe nyúlik le. Ez a jellemvonása már nemcsak azok szívéhez találhatja meg az utat, akiknek magyar az anyanyelvük, hanem mindazokéhoz, akik a magyar nemzeti állam ezeréves történetének gazdag örökségét megbecsülik, a velejáró hazafiúi kötelezettséget örömmel vállalják, mert sorsukat jóban-rosszban a történelmi Magyarország sorsával azonosnak érzik. Vissza