Vörösmarty koszorúja

Előszó

Kétszáz éve, hogy elindult földi pályáján a nemzet nagy költője, Kápolnásnyék szülötte, az emberi élet egyik - az egyén jövője szempontjából meghatározó - szakaszában Fehérvár, pontosabban a fehérvári gimnázium neveltje. Azé a gimnáziumé, melyben II. József németesítő törekvései idején is volt, hogy csak a német nyelv oktatója tudott németül. így a honszeretetet nemcsak a családban szívhatta magába. S lett, ami lett: Petőfi által is tisztelt - majd megmart óriás.
Nem tartozik a divatos, sokszor citált költők közé. Azonban így is rátaláltak azok a kései kollégái, akik példának tekintették - tekintik mint költőt, mint Embert az elmúlt másfél évszázadban. Száz éve fényes ünnepségeket rendeztek születése évfordulóján. Ma szerényebb körülmények között zajlanak a megemlékezések. Talán ez így jobban is illik az ünnepelthez. E sorba tartozik ez az évfordulós kiadvány is, melynek összeállítója a Vörösmartyról szóló verseket válogatta össze.
A gyűjtemény természetesen nem teljes, mondhatnánk: szubjektív. A szerkesztés folyamán kimaradtak például olyan versek, melyek aktuálpolitikai mondanivalót is hordoztak. Kordokumentumként elfogadhatók, de ünnepi antológiába méltatlannak éreztük: Vörösmarty nem sajátít- ható ki, költészete nemzeti és egyetemes is. Az összeállítás tisztelgő „koszorú", mely jól szolgálhatja a hazaszeretetre való nevelést is. S ha igaz, amit Ady írt -márpedig hitünk szerint az -, még inkább jogos e költői koszorú közreadása: „ Vörösmarty a költők fejedelme: a világosság fejedelme hát. " Vissza