Előszó
Részlet a könyvből:
Néma borongással megy az őskor lelke, fölötted,
Cserhalom! és nem kér emlékűl oszlopot érczből;
Oszlop vagy magad, oh diadalmak halma, meződdel.
Téged még az erős...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Néma borongással megy az őskor lelke, fölötted,
Cserhalom! és nem kér emlékűl oszlopot érczből;
Oszlop vagy magad, oh diadalmak halma, meződdel.
Téged még az erős természet szűle magából,
Hogy mint embernek gyarló munkája, felejtett
Porba ne szállna tetőd, hanem állna, mig emberek
És a harczos apák hírének lenne tanúja. [élnek,
Árpádnak honját Salamonnal sok baj emészté,
Az meg nem rendűlt, romlatlan férjfi erőben
Állván hőseivel: főkép a társas egyesség
Napjaiban temetője lön ellenségi hadának.
Oly vala, mint a két végcsúcsos földközi szálkő,
Mely keleten s nyugaton kitekint az egekre s midőn itt
Nap veri, ott éjnek rémfátyola leplezi ormát:
Elfáradva leül a villám mély közepében,
Nem rengetheti meg, nagyságán nem mehet által.
Úgy Árpád honját veszedelmek mennykövi csapván
Nem rendíthették, közepén túl nem hata mérgük...
Vissza