Előszó
Részlet a könyvből:
Aprószentek reggel
Didergő éj most borít reggeli árnyat, s fázós kezemmel nyesem a fűzfákat. Mint a tél, olyan a táj, mint vacogó gyermek, olyan vagyok, hosszú fűzfasor előtt...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Aprószentek reggel
Didergő éj most borít reggeli árnyat, s fázós kezemmel nyesem a fűzfákat. Mint a tél, olyan a táj, mint vacogó gyermek, olyan vagyok, hosszú fűzfasor előtt
melyik ághoz nyúljak, melyik nem fagyott,
melyikkel kívánjak aprószenteki jónapot?
Hosszú fűz fasor előtt
megremeg bennem a tél,
mint élet, húzódik fagyott ágival a gyepű,
s álmos, reggeli szememmel kutatok benne:
melyiket vigyem haza,
hogy házunk aprószentekkel betelne?
Itt a Január
Behunyt szemmel állok valahol az erdőn.
Körülöttem néhány ember,
száraz, zörgős bokrok
itt volt a November.
Távolabb leküzdött földek, fák,
leküzdött élet,
s hulló özöne sárga levelének.
Jött a December, minden faág álmodott,
s nem vette észre a karácsonyt.
Fagyos fákat behavazott a Tél,
egymásra dönt bokrot,
kúszó sövényt földrenyomva a hó,
mely méterre nőtt már,
s vele jött a Január.
Vissza