Prae 2012/4.

Fülszöveg

A norvég panteonból borzasztóan rajongok Lokiért, annak ellenére, hogy ő valójában nem is isten - ő egy óriás, aki az istenekhez költözött. Sokat lófrált velük, és bajba is sodorta őket, én meg szeretem, ha valaki csak úgy lófrál és bajba kerül - remek kiindulási pont egy történethez. (Neil Gaiman)
Bár Gaimant elsősorban fantasy, dark fantasy íróként jegyezték korábban, az Amerikai isteneknek kijáró díjeső után már kortárs szépíróként is számon tartják. a többféle műfajban tevékeny író folyamatosan "újraírja" kedvenc (akár saját) műveit, hol direkt, hol kevésbé nyílt módon. A horrorelemek fellelhetősége Gaimannél, olyan szerzők nyomdokain haladva, mint Grimm, Andersen, Poe, Lovecraft, erőszakosságuk ellenére sem taszítóak, csak inkább a felnőtt olvasóközönség számára "fogyaszthatóak". (Rácz I. Péter)
Gaiman művészetére igencsak jellemző ez az önazonosító nyelvet, világot és korpuszt teremtő attitűd. E korpusz a már ismert hagyományokra, mítoszokra épít, de továbbgondolja, kiforgatja, új megvilágításba helyezi őket, s ezzel úgy aktualizálja a jelentésüket, hogy a kortárs olvasó figyelmét nemcsak a hagyományra, de annak az időnek/szubjektumnak/értelmezésének való kitettségére is ráirányítja a figyelmet. Ugyanakkor azzal, hogy Gaiman egyforma hitelességet tulajdonít a világ különböző pontjairól származó mítoszoknak, lényegében megkérdőjelezi az egész vallásos metanarratívát is. (Hegedűs Norbert)
Az átalakulások és identitásváltások érdekessége, hogy a néző szinte mindegyiken átlát, majdnem minden egyes alakról tudja, hogy ki valójában. Ha nem tudná, akkor később meg fogja tudni; mindenesetre előbb, mint maguk az érintett szereplők. Az identitással való szembesülés ugyanakkor rendkívül lényeges eleme a Gaiman-életműnek. (H. Nagy Péter)
Noha túlzás volna Gaimant krimiszerzőként (is) emlegetni, vannak olyan novellái, amelyekben a bűnügyi irodalom valamely nevezetes alkotásával, figurájával vagy egy-egy tipikus toposzával kezdeményez párbeszédet - nem kevesebb leleményt árulva el közben, mint más műfaji hovatartozással rendelkező szövegeiben. (Benyovszky Krisztián)
Egy 2003-as Doctor Who-könyv előszavában Gaiman íróvá válását is a Doctor Who-ból eredezteti: mint írja, ezek a történetek ébresztették rá arra, hogy léteznek más világok, az idő és tér képlékeny, átjárható és törékeny. Gaimant 2009-ben a korábbi vezető írót, Russell T. Daviest váltó Steven Moffat kereste meg, és a közös vacsorából közös munka lett, miután Gaiman maga ajánlkozott Moffat nagy örömére egy Doctor Who-epizód megírására. (Stemler Miklós) Vissza