Vonzások és választások

Előszó

A Wahlverwandtschaften-t (új magyar címe: Vonzások és választások) rövidre kellett volna fognom, - írja Goethe az önéletrajzának kiegészítéséül feljegyzett visszapillantások 1807-es rovatában. „De nemsokára kinyúlt, mert anyaga túlságosan jelentős volt, túlságosan mélyen gyökerezett bennem ahhoz, hogysem ilyen könnyedén elintézhettem volna." Ez a nehézség azonban nem a megírásra vonatkozott, hiszen a regény első változatát két hét alatt megírta, vidám nyaralás közben, Karlsbadban. Egy megjegyzésben aztán utal is a nehézség természetére: „A Wahlverwandtschaften a nélkülözés fájdalmas érzését fejezi ki." Az 1809-es feljegyzések között - mert csak ebben az évben veszi elö újra és fejezi be a regényt - még pontosabb megközelítésre is találunk: "Május végétől kezdve folyton eszemben járt a regény, melynek első fogalmazása már régóta foglalkoztatott. Senkinek a figyelmét nem kerüli el a regényben egy szenvedélyesen mély seb, mely vonakodik hegedve beforrni, egy szív, mely fél meggyógyulni. Már néhány év előtt született meg az alapgondolata, de a kivitelezése folyton tágult, sokszorozódott és a művészet határainak átlépésével fenyegetett." Érdemes figyelni e néhány vallomásszerü mondatra, mert lényegesebbet erről a különös regényről az egész Goethe-irodalomban sem olvashatunk.
„Senkinek a figyelmét nem kerüli el", - írja Goethe, holott azt a szenvedélyesen mély sebet, a regénynek azt a szomorú lírai gyökerét és alaphangját, melyről beszél, ép a kortársak vették észre legkevésbé. Erkölcstelen, léha tanulságú történetet láttak benne, s a regény pátoszából és méltóságából „a bün mennybemenetelét" olvasták ki, mint Jacobi írja egyik levelében. Azonkívül még fokozottabban érezték azt, amit a régebbi nagy barátnő, Charlotte von Stein fogalmazott meg legélesebben, még a Meister Vilmos tanulóéveinek megjelenésekor: „S ahol olykor-olykor nemes érzelmeket tapasztalt az emberek természetében, ezeket mind egy kis sárral verte be, nehogy az emberi természetben meghagyjon valami mennyeit."... Vissza