Vonzáskör

Előszó

Részlet:

PAP GÁBOR: SZTRÁLMÍTOSZI KERETEK - MAI SORSOK
Az asztrálmítoszi keretek (zodiákusjegyek, bolygó-„viselkedések" stb. hagyományosan zárt, összefüggő rendszere) és a magyar népművészet világlátási modellje között a lényegi összefüggések feltárása csak a legutóbbi években történt meg, ületve történik átfogóan, valamennyi műfajágazatra kiterjedően és teljességre törekvően. Ezekkel a törekvésekkel párhuzamosan felvetődött egy olyan kérdés is a szak-, illetve népszerűsítő publikációkban, hogy vajon az ilyen irányú vizsgálódások során nyert tapasztalatok hasznosíthatók-e, s ha igen, miképpen, a mai vagy éppen a holnapi művészetben is — már akár régi népművészeti alkotások újra-feldolgozásáról, akár új, önálló, modern hangvételű művek létrehozásáról van szó.
Kezdetben - mintegy másfél évszázada, több-kevesebb folyamatossággal — elsősorban a népmese-kutatás területén vetődtek fel egy ilyen kapcsolatteremtés igényei. Ezért mostani fejtegetéseinket is célszerű ennek a kutatási ágazatnak, illetve a benne elért fontosabb eredményeknek a vázlatos ismertetésével indítani.
A magyar népmesekutatás egyik ága (Vámos 1943., Berze-Nagy 1961 .,Jankovics 1980., Pap 1981.) az 1980-as évek elejére kidolgozta azt az elméletet, amely szerint népmeséink általános dramaturgiai modellje szoros kapcsolatban van az évkor hagyományos, zoomorf modelljével. Eszerint (Jankovics 1980. - Propp 1975. nyomán) a főbb népmesei helyszín-típusok rendre megfeleltethetők a 12 elemű Zodiákus egy-egy csillagképének, ületve (Pap 1986., Pap 1987.) állatövi jegy-érvénytartamának; a tipikus népmesei szereplők pedig a hagyományos "hétbolygó"-rendszer (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz) egy-egy tagjának.
További részletkutatások során {Pap 1987.) arra is fény derült, hogy a bolygó-„istenségek" összesen 5-féle lehetséges viselkedésmódjával („otthon", „száműzetésben", „erőben", „erővesztésben" vagy „vándorúton" lehetnek) igen jól jellemezhetők a konkrét népmesei cselekménykeretek, illetve-mozzanatok. Vissza