Vonzalmak és taszítások

Előszó

- Átölelnél úgy, mint régen? - mondja váratlanul, amint a főtérre érünk. A kivilágított műemlékek között hosszan sétálgatunk, egy kis reneszánsz kapualj előtt megállít: - Emlékszel? Itt csókoltál meg először. - Átkulcsolja a nyakam, és hosszan csókolózik velem.
Egy kisebb templomhoz érünk, az ajtaja nyitva áll, bent derengő sötétség. - Gyere - húz magával befelé, majd megállít a szenteltvíztartó mellett. - Ebben a gyóntatófülkében szeretkeztünk először - mutat a sarok felé. - Gyere, idézzük fel a múltat. Gyorsan eldőlt, hogy mégsem Budapesten folytatom a tanulmányaimat. A levelek mentek-érkeztek és egyszer csak, két hónap múlva a következő ártatlannak tűnő sorokat írtad: „A kertünk végében lakik egy dundi, csúnyácska fiú, akitől többször is kaptam orgonát. Először nem akartam elfogadni, de szeretem a virágot és hát nincs abban semmi, nem igaz? Szegényt, nem akartam megbántani. Ölellek. Éva." Utólag jöttem rá, ekkor történt meg először, hogy nem írtad le: Szeretlek! Két levéllel később megérkezett a folytatás: „Ne haragudj rám, de előre nem látható dolgok történtek. Beleszerettem egy fiúba. (De azért téged is szeretlek). Nagyon kérlek, bocsáss meg. Üdvözöllek: Éva." Vissza

Fülszöveg

Minden alkotó pályáján elérkezik az a pont, amikor az addig elvégzett munka mennyisége és minősége lehetővé teszi az áttekintés, az összegzés igényének megfogalmazását. Ennek tárgyiasulása most Lackner László új, válogatott kisprózai írásait egybefogó kötete. A szerző, noha hivatása szerint turisztikai szakember, "régi motoros" már a "szakmában", hiszen epikusként és szervezőként egyaránt több évtizede jelen van a zalai irodalomban, így a szépliteratúrai számvetés időszerűségét a fent meghatározottak mellett - még ha reméljük is, hogy az elkövetkezőkben újabb könyvekkel szerez örömet olvasóinak - az oeuvre befejezettségének, lezártságának biztonságtudata is indokolta.
Nem véletlen az sem, hogy a cím távolról Goethe "rokonlelkűségeit" idézi, hiszen a Vonzalmak és taszítások első két része, a másodikhoz csatolt bővebb elbeszéléssel vagy kisregénnyel egyetemben, a műfaji elkülönbözőség ellenére a klasszikus elődhöz hasonlóan a férfi-nő kapcsolat labirintusában kalauzolja a szellemi vándort.
Talán ehelyütt nem szükséges bővebben szólnunk arról, hogy milyen tipológia szerint tekinthetők át ennek az egész életet átható viszonynak a módosulatai a kötet szövegeiben - ezt reményeink szerint megteszi majd az értő kritika. Mindössze annyit mondhatunk, hogy a két vonatkozó novellacsokor együvé válogatásában kézenfekvő szerkesztési elvként kínálta magát az írásokban megjelenő kapcsolatok épülő-megerősödő, illetve oldódó-felbomló jellege szerinti elválasztás. Az ábrázolt folyamat különböző fázisai és persze a meghatározó, olykor visszatérő motívumok így a befogadási út során a személyes megéltség, az élmény, a tapasztalat okán biztosabb viszonyítási pontokat, irányjelző cölöpöket kínálnak majd minden olvasónak.
A harmadik egység beemelése mindezek után némiképp, a kötet egészét tekintve, az idegenség érzetét keltheti. Mégis úgy véltük, hogy életmű-válogatásról lévén szó, a visszatekintő, retrospektív jellegű, a régi, kommunista rendszer anomáliát, mára megmosolyogtató, s a fiatalok számára bizonyosan kevéssé ismert visszásságait karikírozó írásoknak is helye van e könyvben. Együttes közreadásukkal mindenképp színesebbé, de talán gazdagabbá is vált a Vonzalmak és taszítások.
Kívánunk vele így, teljességében kellemes időtöltést, tartalmas kikapcsolódást! Vissza