Vonal - Szín - Szó

Előszó

Nem vagyok író, festő vagyok. Akkor miért írtam könyvet? Igazán nem tehetek róla. Úgy történt, hogy írtam néhány kis tanulmányt szeretett és nagyra becsült kedvenc festőim képeiről, amelyek - részben - megjelentek nyomtatásban. Sokaknak tetszett. Ez felbátorított. Jelen írásomat - miként az előzőeket is - csupán egy-két oldalnyinak szántam. Menet közben, mint a karikáról letekeredő cérna, vittek a szavak tovább és tovább. Mire ráijedtem, hogy ebből könyv lesz, már késő volt: egyik gondolat kezet nyújtott a másiknak, és ellenkezés nélkül állottak be a sorba.
Kizárólag a művészi munka problémáiról, munka közben szerzett tapasztalataimról, művészi felfogásomról volt szándékomban írni. Igyekeztem életem szeszélyesen kanyargó, egymást átjáró szövevényeiből kihámozni, és rugalmas határvonalak közé terelni ez irányú átéléseimet. Az elzárt mellékágakról mégis beszivárgott egy-egy nem közvetlenül erre vonatkozó gondolat, más problémákkal kapcsolatos vélekedés meg néhány apró történet. Akaratlanul rábukkantam írás közben sok gyermekkori, rég múltba csendesült eseményre, mely napvilágra kívánkozott. Meghatározott látókörömbe be-beröppent egy-egy kóbor emlék, rátapadt ceruzám hegyére, és nem hagyta magát elhessinteni.
Úgy gondolom, hogy mindez nem véletlen. A lélek mélyebb rétegeiben különféle hatások részecskéi között meglepő kapcsolatok jöhetnek létre, s ezek közül egyesek alakító, életformáló hatalommá nőhetnek.
Az író kitalálhat dolgokat, de - nem lévén író - nem értek ehhez. Célom a dolgok igaz leírása. Küzdelmes vívódásaim, megfigyeléseim tanulságosak lehetnek fiatal festők számára, de talán mások részére sem érdektelenek. Vissza