Vonal

Előszó

A képregény
A képregényt mindig csak kóstolgattuk Magyarországon, de igazán soha nem haraptunk bele. Létjogosultságát kevesen vitatják, és elenyésző azoknak a száma is, akik kardoskodnak létéért. A többség semleges állásponton helyezkedik el, s ha nagyon muszáj, megtűri a környezetében.
A modern képregényt már a századforduló idején az első amerikai comics strippek megjelenésekor megalkották. Ez lényegében azóta sem változott, de értelmezésében gyakran messzire eltérnek tőle, és ez - a képregény alkalmazásától függően - vadhajtásokat eredményez. A képregény elmélete egyszerű: képek segítségével elbeszélni egy történetet, és szöveget kizárólag akkor alkalmazni - leginkább képkockán belül -, ha a szükséges információt a kép már nem képes közölni. Ehhez rövid időn belül egy kiegészítést kellett csatolni, amely napjainkban vált igazán fontossá. Ez pedig a rajzok művészi kivitelezése. Csak így tudjuk pontosan meghatározni, hogy mit is tekinthetünk képregénynek.
A modern képregény mint grafikai alkotás, mindenekelőtt vizuális élményt kell, hogy nyújtson. A legfontosabb információ hordozó eleme a kép. A szöveges információ minimális, mindössze a képek közötti kapcsolat megteremtését, a történet továbbvitelét szolgálja. Azáltal, hogy a szöveg a képkockában található, folthatása miatt mint kompozíciós elem érvényesül és szerves része a látványnak. Ez a meghatározása a különböző típusoknál rendkívül változó. A pantomim képregénynél például a szöveg teljesen eltűnik, mert a képek minden információt tartalmaznak, ami szükséges a történet megértéséhez. Az ismeretterjesztő történetek esetében akár túlsúlyba is kerülhet a szöveg, mert egy-egy kiegészítő információ képi bemutatása rendkívül megnövelné a képregény terjedelmét. Minden képregénytípusra érvényes viszont az a megállapítás, hogy a szöveg semmi esetre sem a rajz alátámasztását, hanem a cselekmény továbbvitelét szolgálja. Vissza