Candide vagy az optimizmus/A vadember

Előszó

Úgy látszik, Voltaire nálunk is, mint az egész világon, második virágkorát éli. Az első, tudjuk, még életében, főképp öregkorában kezdődött s tartott a XVIII. századon át egészen a múltszázadi romantikáig. A mi magyar "felvilágosultjaink", Bessenyeitől Kölcseyig, éppúgy mint a XVIII. század legjobb írói és gondolkodói benne, a "ferney-i pátriárkában látták nemcsak koruk legnagyobb irodalmi alkotóját, nemcsak az emberi értelemnek legteljesebb megtestesülését, hanem minden babona, minden embertelenség hős pusztítóját, egy új, egy harcos humanizmus legbátrabb képviselőjét.
Ő volt az újkor első nagy írója, aki nemcsak írt, hanem dolgozott is, akinek minden kis alkotása egyúttal cselekedet is, akinek minden kis alkotása egyútta cselekedet is volt egy jobb világ, egy jobb emberiség megteremtése érdekében. Ezt a "hivatást" örökölte tőle Anatole France, Zola vagy Romain Rolland, s ily magatartást várunk azóta is minden valóban nagy tollforgatótól.
A legújabb években, hazájában is, másutt is, megint azért fordulunk Voltaira írásaihoz és szelleméhezj, hogy korunk nagy harcában a régi és az új között az ő tiszta értelme világosítsa meg az elméket, az ő bátor embersége buzdítsa a harcolókat, az írókat és a gondolkodókat. Genfben, alig pár éve, külön Voltaire-intézet létesült, amelynek egyik főcélja Voltaira majdnem húszezer levelének a kiadása. Leningrádban, ahol II. Katalin cárnő óta, igen értékes Voltaire-jegyzeteket, könyveket s kéziratokat őriznek, a híres Volgin vezetésével egész sora lát napvilágot a rendszeres Voltaire-tanulmányoknak. - S nálunk is, akár a XVIII. században, egymást érik az ismert vagy kevésbé ismert Voltaire-művek fordításai.
Az itt közölt két kisregény, csak a felszabadulás óta - ötödízben kerül már a magyar olvasó kezébe. Nem csoda, mert e remekmű minden más művénél teljesebben, s tökéletesebben mutatja be Voltaire életét és korát, harcikedvét és alkotó tehetségét s azt a ki nem apadó, vidám és ellenállhatatlan életösztönét, amely kétszáz év távolából ma is töretlenül ragyog ezeken a lapokon, ezekben a történetekben. Mint egy kritikus írja, Voltaire gondolkodásra készteti, s tettre serkenti mindazokat, akik erre képesek - s ezt sehol sem érezzük jobban, mint a Candide vagy a Vadember olvasásakor. Vissza