Előszó
Ez a könyv korántsem tárgyilagos.
Sőt: mélységesen részrehajló.
Már a címe is az: „Volt egyszer egy negyedik E". Feltehetőleg nagyon sok negyedik E volt, de ez most elhanyagolható körülmény. Nekünk csak ez az „egy" a fontos. A miénk.
Mégcsak nem is pontos ez a cím. Nem úgy történt, hogy egyből
„negyedik E"-sek lettünk. Korántsem. Előtte „harmadik E"-sek és
„második E"-sek is voltunk. Sőt - bármily hihetetlen - valamikor az
idők kezdetén „első E"-sek is!
A könyv két részből áll. Az első szakasz négy évet, a második negyvenet szeretne átfogni. Már az előbbi is reménytelenek tűnő vállalkozás, az utóbbi meg legfeljebb minden realitást nélkülöző kísérlet.
Bár ki tudja! Néha úgy tűnik: abban a négy esztendőben csaknem
annyi minden történt velünk, mint az utóbbi negyvenben.
Mire hát e könyv?
Nem sokat töprengtünk ezen. A gondolat 2003 végén érlelődött
meg néhányunkban, 2004 tavaszán vált komoly elhatározássá, még
azon az őszön megkezdődtek az előkészületek, 2005 februárjában
pedig megszületett az első interjú. Ezt követően aztán tempósan
folyt az anyaggyűjtés és a fejezetek megírása egészen a nyomdába
adásig.
S bár egyedül róttam az országutakon a kilométereket, a papírlapokon pedig a sorokat, indokolt a többes szám: megcsináltuk a
könyvet! Megcsináltuk, mert szerettük volna megcsinálni. Mert létrejöttének megvoltak a szükséges és elégséges feltételei. Mert ez az
osztály mégiscsak „az az osztály"!
Köszönöm Nektek, hogy megírhattam, s hogy ebben a segítségemre voltatok.
Vissza