Volt egyszer egy folyóirat

Előszó

Békés megyében a II. világháború utáni demokratikus kísérlet felmorzsolását követően, az országban végbement folyamatokkal szinkronban, megszűntek a korábban önszerveződés útján létrejött egyesületek, körök, az állami és magánmecenatúra helyén egyedül a diktatórikus állam maradt - a kultúra területén is jelentős politikai nyomást gyakorolva. A sztálinista típusú „kultúrpolitika" az egyébként sem nagy irodalmi-művészeti hagyományokra visszatekintő Békés megyében különösen szomorú következményekkel járt. Korábban a Gyóni Géza, később - a második világháborúig - a békési kötődésű népi írók, Féja Géza, Sinka István, Darvas József, illetve Szabó Pál által orientált, az országos átlaghoz képest is meglehetősen szűk körű megyei értelmiségi réteg a sztálinista, és a konszolidálódó kádári diktatúra éveiben sem volt képes védekezni a politikai nyomás ellen. A hatvanas évek végére kialakult kulturális irányítási rendszer kiszolgálóit - ellentétben a fővárossal, illetve az ország több, egyetemmel és/vagy főiskolával rendelkező nagyobb városával - Békés megyében nem sikerült lecserélni, a politikát irányítók az időközben szervesen hozzájuk kapcsolódó funkcionáriusi réteggel együtt egészen a nyolcvanas évek közepéig vezető szerepet játszottak a helyi kultúrpolitikában.
A II. világháborút követően a megyében 1956 szeptemberében, már erősen benne a diktatúrában történt először kísérlet irodalmi lap indítására. Ekkor a Békés Megyei írók Munkaközössége Békési Üzenet címen adott ki művészeti periodikát - első felelős szerkesztője Maday Pál amely 1957 áprilisától megszűnéséig, 1957 decemberéig az irodalmi, művészeti antológia alcímet viselte. Társadalmi vénájú lapként 1966-ban indult a Békési Élet. Vissza